Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVIII. Könyv
78 mában, hogy t. i. teherhordó lóvá vált, s mint ilyen a többi málha között oly eleséget hordott a katonaság számára, mely, mivel Re ti áh a vitetett, Reticának neveztetik. Mi, bár valóban úgy történt, mint elmondta, neki mégis álomnak látszott. Másik meg azt beszélte, hogy ő éjjel, mielőtt lefeküdt, saját házában egy általa igen jól ismert bölcsészt látott magához jönni, ki több platói nézetet magyarázott meg neki, melyeknek megfejtését máskor hiába kéi’te. Midőn aztán kérdezték a bölcsészt, miért tévé meg most azt más házában, mit saját lakán a kérőtől megtagadott: hisz nem tettem, feleié, hanem csak álmodtam, hogy tettem. S ennélfogva az egyik ébren látta azt képzelt alakban, mit a másik alva szemlélt. III. Mindezek tudomására azonban nem hitelt nem érdemlő, hanem oly emberek által jutottunk, kikről a hazugságot föl nem teszszük. Ha tehát, mint olvashatjuk, az az istenek, vagy inkább az arcadiai daemonok csakugyan változtattak embereket farkasokká, mint Circe versek segítségével Ulysses tett társaival ; *) ez, ha megtörtént, csak az általam említett módon történhetett. A diomedesi madarakról pedig, minthogy azoknak faja, miként mondatik, származás útján még most is fen van, nem hiszem, hogy emberekből lettek volna, hanem az embereket, kik eltűntek, csak helyettesíték, miként a szarvas tehén Iphigeniát, Agamemnon király leányát. Nem lehetett ugyan Isten be- leegyeztével az efféle bűvölések végrehajtása a daemo- noknak nehéz; minthogy azonban ama szűz később, mint élő, ismét előkerült, kiki könnyen meggyőződhetik róla, hogy a szarvastehén csak helyettesíté őt. Diomedes társairól pedig, miután hamarjában nem jelentek meg és sehol sem mutatkoztak többé, az a vélemény, hogy elvesztve a boszúló és rósz hajlamú angyalok által, oly madárfajjá változtattak által, mely alattomban azon vidékekről jött, hol e fajú madaraknak állandó lakhelyük van. Az végre, hogy Diomedes templomába csóraikkal vizet hordanak s azt vele behintik, és hogy a görögöknek hízelegnek, míg az idegeneket üldözik, nem csodálandó, ha a daemonok ösztönzésére történik, miután érdekökben fekszik az embere* Virg. Eclog. VIII, 70.
