Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
— 45 közöletek ördög.“ ') De ő tagjainak személyét magára szokta átvinni és magának tulajdonítani, mi az övék volna ; mert a fő és test egy Krisztus. Innen mondja az evangélium : „Éheztem, és ennem adtatok, “ 2) mit alább így magyaráz: „ Valamit cselekedtetek egynek legkisebb atyámfiai közöl, azt nekem cselekedtétek. “ 3) Azt mondja tehát, hogy ő is azt reménylte Judás felől, a mit tanítványai akkor reménylettek, mikor az az apostolok közé soroztatott. IL A zsidók pedig azon Krisztusról, kiben reménylenek, nem reményük, hogy meg fog halni. Azért azt vélik, hogy a mienk nem az, kit a törvény és próféták előre megjelentettek, hanem magoknak, nem tudom, minőt képzelnek, ki a halál szenvedésétől ment lenne. Miért is bámulatos hiúság- és vaksággal az általunk említett igékről azt vitatják, hogy azok nem halált és föltámadást, hanem alvást és ébredést jelentenek. De hangosan győzi meg őket a tizenötödik zsoltár is : „ Ezért örvendő szívem és riga da nyelvem, sőt testem is bátorságban nyugszik. Mert nem hagyod pokolban lelkemet, és nem engeded, hogy szented rothadásra jusson.“ 4) Ki merészli mondani, hogy teste azon reményben nyugodott, melynél fogva lelke, nem maradván az alvilágban, hanem ahhoz gyorsan visszatérvén, megelevenedék, hogy meg ne romolják, mint a hullák meg szoktak romlani; hacsak az nem, ki harmad napon föltámadott? Mit Dávid király- és prófétáról állítaniok semmiesetre sem lehet. Meggyőzi őket végre a hatvanhetedik zsoltár is: „A mi Istenünk szabadító hatalommal bíró Isten és az TJr halálának kimenetele.“ 5) Mit lehetne világosabban kifejezni ennél? Hisz a megszabadító Isten az Ur Jézus, ki Üdvözítőnek vagy Üdvösnek értelmezte- tik. E nevezet oka pedig, mely neki még akkor adatott, mielőtt a Szűztől születnék, ezen szavakban fekszik : „Szül pedig fiat, kinek nevét Jézusnak hívod, mert ö s zab adítja meg népét bűneitől.ü) Mely bűnök bocsánatára miután vérét ontá ki, bizonyára a halálon kívül más ez életből való kimenetelre szüksége nem volt. Azért, midőn mondaték : „A mi Istenünk szabadító hatalommal bíró Isten,“ mindjárt ') Ján. VI, 71. -- Mát. XXV, 35. 3) U. o. 40. — *) Zsolt. XV, 9—10, ä) U. o.LXVIl, 21. - “) Mát. I, 21.
