Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
46 hozzáadatott : „Es az Ur halálának kimenetele hogy jelentetnék , miszerint halála által fog megszabadítani. De csodálatosan hangzik : „És az Ur halálának“, mintha az mondatnék : „Olyan a halandók élete, hogy abból maga az Ur sem szabadul ki másképen, mint a halál által.“ XIX. A hatvannyolcadik zsoltárról, melyben a zsidók makacs hitetlensége adatik elő. De miután a zsidók ezen jövendölésnek ily nyilvánvaló tanúsága, sőt az ennyire világosan s bizonyosan meg- valósúlt dolgok előtt is épen nem tágítanak : valóban beteljesül rajtok, a mi az ezt követó' zsoltárban írva van. Itt ugyanis szintén megemlíttetnek és jósoltatnak Krisztus személyéről mindazok, mik az ő szenvedésére vonatkoznak, s a miket, hogy valóban szenvedett, az evangélium is tanúsítja : „Eledelemül, úgymond, epét adának és szomjúságomban ecettel itatának.“ ‘) Ezeknek mint valamely vendégség és neki bemutatott étkek után, majd utána teszi : „Legyen az ö asztaluk elöttök tőrré, visszafizetéssé és romláskövé. Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak , és hátukat görbítsd meg szüntelen“‘a) és más egyebeket, miket nem azért említ, mintha óhajtaná, hanem az óhajtás színe alatt jósolva mondja azokat. Csoda-e tehát, ha azok e nyilvános dolgokat nem látják, kiknek szemei elhomályosodtak, hogy ne lássanak ? Csoda-e, ha az égi- ekre nem tekintenek azok, kik, hogy a földiekhez vonassanak, hátuk szüntelen meg van görbedve ? Ezen a testtől átvitt értelmű szavakkal ugyanis a lelkek bűnei jelentetnek. Legyen elég a zsoltárokról, illetőleg Dávid király jövendöléséről ennyit mondanunk arra nézve, hogy legyen bizonyos zsinórmértékünk. Azok, kik ezeket olvassák, s már azelőtt ismerék, bocsássanak meg nekünk ; azokról pedig ne vádoljanak, a miket én, tudalmuk vagy véleményük szerint, talán mint erősb okokat mellőztem. ') Zsolt. LXVIIl, 22. és Mát. XXVII, 34. — ’) U. o. 23, 24.
