Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
266 tos próféta, Illés által fognak a zsidók az igaz Krisztusban vagyis a mi Krisztusunkban hinni, — kifejtvén ez nekik utolsó idó'ben az ítélet előtt a törvényt, — a hívők beszédei és szíveiben legnevezetesebb. Valamint nem helytelenül reményijük az Üdvözítő'bíró eljövetele eló'tt az ő eljövetelét; ugyanis tüzes szekéren ragadtatott ki1) az emberi ügyek közó'l, mint ezt a szentirás világosan bizonyítja. Midőn tehát eljön megmagyarázandó a törvényt szellemileg,mely et most a zsidók testileg értelmeznek „Megtéríti az atya szivét a fiúéhoz“ vagyis atyák szívét a fiákéhoz ; a hetven magyarázó t. i. egyes számot tett a többes helyett. Értelme pedig ez : hogy a fiák vagyis a zsidók is úgy értsék a törvényt, a mint azt az atyák, vagyis a próféták értették, kik között volt maga Mózses is. Mert csak úgy fog az atyák szíve a fiákéhoz téríttetni, ha az atyák értelme a fiák értelméhez vezettetik „Es a fiák szíve az atyák szivéhezha abba, mit azok éreznek, ezek^ is beleegyeznek, hol a hetven magyarázó mondotta: „Es az ember szivét felebarátjáéhoz,“ 2) Az atyák és fiák különben is közel vannak egymáshoz ; ámbár a hetven magyarázó szavaiban, kik látnokilag fejtegették, más értelem és pedig választékosabb is található fel: t. i. Illés értessék, ki az Atyaisten szívét a Fiúéhoz téríti azonban nem közreműködve, hogy az Atya szeresse a Fiút; hanem tanítva, hogy az Atya szereti a Fiút; hogy így a zsidók is szeressék azt, kit eló'bb gyűlöltek ; és ez a mi Krisztusunk. A zsidók úgy vélik, hogy az Isten szíve jelenleg el van fordúlva Krisztustól ; rájok nézve tehát akkor fog az ő szíve a Fiúhoz fordúlni, midó'n ők megtért szívvel megtanulják az Atya szeretetét a Fiú iránt. A mi pedig következik : „Es az ember szivét felebarátjáéhoz“ vagyis Illés az ember szívét felebarátjához téríti, mit lehet ezáltal jobban érteni, mint az ember szívét Krisztushoz mind emberhez? Ámbár Istenünk Isten alakjában van, mindazáltal szolgai alakot vevén magára, kegyes volt felebarátunkká is lenni. Ezt teendi Illés: „Nehogytalán megjelenvén átok alá vessem a földet 5) A föld alatt azokat értjük, kik földiekről gondolkoznak, valamint a zsidók testiek mostanáig, és e vétekből következtek az Isten elleni zú’) Kir. IV, k. 1,11.3) Mal. IV, 6, a Víjlgáta szerint. — 3) Mal. II, 17.
