Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
267 golódások „Mivel a gonosztevők tetszenek neki, és hiába szolgálunk az Istennek.1,1 ]) XXX. Midőn az ószövetségi könyvekben olvassuk, hogy az Isten fog Ítélni, Krisztus személye nem tűnik világosan, hanem némely bizonyítékból, — hol maga az Ur Isten beszél —, kétségtelenül kiviláglik, hogy az maga Krisztus. I. Sok más bizonyítékai vannak még az isteni iratoknak, az Isten utolsó ítéletére vonatkozólag, melyeket ha mind összegyűjtenünk, nagyon hosszas lenne. Elég legyen tehát, hogy ezt mind az uj, mind az ó szentírás által előrejelen- tettnek bebizonyítottuk. — De az ó szövetségiekkel nem oly világosan van kifejezve a Krisztus által tartandó Ítélet , vagyis, hogy Krisztus mint bíró az égből eljövend, mint az újakkal ; azért, mert midőn ott az Ur Isten maga mondja, hogy eljövend, vagy az Ur Istenró'l mondatik, hogy eljövend : nem következik, hogy ott Krisztust kell érteni. Az Ur Isten ugyanis mind az Atya, mind a Fiú, mind a Szentlélek, ezt tehát nem szabad nekünk bizonyí- tatlanul hagynunk. — Először tehát bebizonyítandó : miszerint Jézus Krisztus mint Ur Isten beszél a látnoki könyvekben , úgy azonban, hogy Jézus Krisztus mégis világosan kitűnjék ; és a hol így nem is tűnik fel, vagy hol az utolsó Ítéletre maga az Ur Isten mondatik is eljövendő- nek, mégis lehessen Jézus Krisztust érteni. Van egy hely Izaiás prófétánál, mely azt, mit mondok, világosan bizonyítja, az Isten ugyanis a próféta által mondja : „Hallgass engem Jákob és Izrael, ki téged meghívtalak : Én vagyok az első, és En vagyok az utolsó is. — A földet az én kezem alapító, és az én jobbom móré meg az egeket, Én hívom azokat és elöállanak, egybegyülnek mindnyájan és rám hallgatnak : ki jelenté ki nekik ezeket ? Én a te kedvelőd, teljesítőm akaratodat Babylonban, hoyy elvegyem (kiirtsam) a Chaldaeusok magvát. Én szólottám és hívtam meg öt. Én elöhozám öt, és útja szerencsés leszen. Járuljatok hozzám és halljátok me g ezt, rejtekben eleitől fogva nem szólottám, midőn megtörténtek, én ’) Mai. Ili, 14.
