Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
10 rülövedzve azok, kiknek belső jelszavok : „ Könyörülj rajtam Uram! mert erőtlen rogyok ’).“ IV. „A kenyérben gazdagok, úgymond, megkisebbültek, és az éhezők elkerülték a földet. “ Kiket kell értenünk a kenyérben gazdagok alatt, hacsak ugyanazon látszólagos hatalmasokat nem, t. i. az izraelitákat, a kikre Isten beszédei bízattak 2) ? Hanem azon nép közt a szolgáló fiai kisebbítitek meg (minorati sunt), mely jóllehet kevésbbé jó latin szóval, de mégis jól van kifejezve, hogy a na- gyobbakból kisebbekké lettek ; mert magok a kenyerek, vagyis az isteni nyilatkozatok mellett is, melyeket minden népek között egyedül az izraeliták kaptak, a földieket ízlelik. Ama népek pedig, melyeknek azon törvény (sz. irás) nem adatott, -— miután az uj szövetség által az említett nyilatkozatokat föltalálták, — sokat éhezve elkerülték a földet; mert azokban nem a földieket, hanem a mennyeieket ízlelék. És mintha az ok kerestetnék, miért történt ez így: „Mert, úgymond, a magtalan hetet szült, a fiókban bővelkedő pedig ellankad.lí Itt mindaz, mi jósolva volt, világos azok előtt, kik elismerik, hogy a hetes számban az egyetemes egyház tökéletessége jelentetett. Azért írt János apostol is hét egyházhoz 3), ily módon mutatván meg, hogy egynek teljességéhez ír; nemkülönben Salamon példabeszédeiben is az ezt előre ábrázoló Bölcse- ség „magának házat építe, annak ékesitésére hét oszlopot faragván. 4) “ Magtalan volt ugyanis minden nemzetek közt Isten városa, mielőtt e magzat, kit szemlélünk, született volna. Azt is látjuk, hogy ama földi Jeruzsálem, melynek oly sok fia volt, most elgyöngűlt. Mert a szabad nőnek mindazon fiai, kik benne éltek, erejét képezék ; most pedig minthogy bötíí uralkodik s nem szellem, erejét vesztve elgyöngűlt. V. „Isten öl és elevenít fi a fiákban bővelkedőt megölte, a magtalant pedig, ki hetet szült, föl elevenítette ; ámbár helyesebben lehetne érteni, hogy azokat eleveníti föl, kiket megölt. Azt ugyanis mintegy ismétlé, hozzáadván : „A sírba leviszen és onnan visszahoz.“ Mert a kiknek az apostol mondja : „ Ha föltámadtatok Krisztussal, az oda főn ') Zsolt. VI, 3. — 2) Rom. III, 2. - 3) Tit. jel. I, 4. - *) Példab. IX, 1.
