Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVII. Könyv

11

valókat keressétek, a hol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén azok természetesen üdvösen öleinek meg az Ur által, a kikhez tovább mondja : „Az oda főn valókról elmélkedjetek, ne a földiekrőlhogy ok legyenek azok, kik éhezvén elkerülik a földet. „Mert fóldiképen meghaltatok,“ úgymond; íme mily üdvösen öl az Isten! Azután folytatja : „A ti igaz életetek pedig még most elrejtve van Krisztussal az Istennél íme miként eleveníti ugyanazokat az Isten! De vájjon csakugyan levitte-e ugyanazokat a sírba, és onnan visszahozta-e ? Mindkettőt a hivők ellenmondása nélkül abban, t. i. a mi főnkben, látjuk beteljesedve, kiről az apostol mondá, hogy életünk vele van az Istenben elrejtve. Mert midőn „Az ö tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem mi érettünk mindnyájunkért adta öt 2).-“ akkor ily módon bizonyára megölte őt. És mert föltámasztá hallottaiból, ugyanazt ismét fölelevenítette. Továbbá mivel e jóslatban : „Nem hagyod el pokolban lelkemet 3),“ az ő szavára ismerünk, csakugyan levitte őt a sírba és onnan vissza is hozta. Ezen szegénysége által lettünk mi gazdagokká. „Az Ur ugyanis szegé- nyít és gazdagít. “ Hogy pedig ezt jól megértsük, halljuk, a mi következik : „Lealáz és /ölmagasztaltermészetesen a kevélyeket lealázza, az alázatosakat pedig fölmagasztalja. Mert a mi egyebütt olvasható: „Isten a kevélyeknek ellenók áll, az alázatosaknak pedig nyújtja kegyelmét, 4) “ az egészen megvan ennek beszédében, kinek neve az ő ma- lasztját jelenti.

VI. Azt pedig, mi hozzákapcsoltatik : „Fölemeli a földről a szegényt,“ senkiről sem érthetem helyesebben, mint arról, ki „Gazdag lévén mi érettünk szegénynyé lön, hogy az ö szegénysége által mi meggazdagodnánk »).“ üt ugyanis oly hamar föltámasztá a föld alól, hogy teste rothadást nem láthata. Azt sem tagadom el róla, a mi következik : „Fs fölsegíti a ganéjból a szükölködöt «);“ mert a szűkölködő ugyanaz, a ki szegény. A g an éj alatt pedig, a honnan fölsegíttetett. leghelyesebben az üldöző zsidók értetnek, kiknek sorában az apostol, — előre bocsátván,

') Kol. m, 1—3. — ’) Rom. Vili, 32. — *) Zsolt. XV, 10 •) Jak.

IV, 6. — *) Kor. II. 1. Vili, 9. - *) Zsolt. CXH, 7,