Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVII. Könyv

9 nagynak ismervén, mondá : „Most bocsátód el Uram szol­gádat igéd szerint békeségben, mert látták szemeim a tőled küldött Üdvözítőt Mondja tellát az egyház : „ Vigadok az általad szerzett szabadulásomban. Mert nincs oly szent, mint az Ur, és nincs oly igazságos, mint a mi Istenünk,“ lé­vén ő szent és megszentelő, igaz és igazzá tevő. „Nincs szent te kívüled, “ mert senki sem lesz azzá, hanem ha ál­talad. Végre következik : „Ne dicsekedjetek kevélység!ék­ben és föüengzökröl ne beszéljelek, se ne jöjjön ki szátokból kérkedés. Mert mindentudó Isten az Ur.u O ismer titeket ott is, a hol senki sem ismer, mert „ha valaki önmaga előtt tökéle­tesnek látszik, holott gyarló, az ilyent saját képzelődése csalja meg 2).“ E szavak Isten városának elleneit illetik, kik Ba- bylonhoz tartoznak s ön erejökben elbizakodnak, önma­gokban s nem az Urban dicsekednek; ezekhez tartoznak az érzéki izraeliták is, a földi Jeruzsálem földtől szülött polgárai, kik, mint az apostol mondja, „Az Istennek tetsző igazságot11 vagyis azt, melyet az Isten, ki egyedül igaz és igazzá tevő, szolgáltat az embernek „nem ismervén,“ és „tu­lajdon igazságukat“ vagyis, melyet magok hoztak létre, s nem ő tőle nyertek, „akarván megállapítom, az Istentől jó­váhagyott igazúlásnak magokat alá nem vetik 3),“ természe­tes, mert a kevélyek azt hiszik, hogy önmagoktól, és nem Isten erejénél fogva tetszhetnek Istennek; ki Istene lévén a tudományoknak, és azért a lelkiismereteknek bírája is egyszersmind, mindannyiszor hiábavalóknak látja az emberek gonddalait !), valahányszor az emberektől, és nem tőle származnak. „És az ö elmeszülemény eil, úgymond, előre el szakja készíteni.11 Mily elmeszüleményeket gondol­junk, hacsak azokat nem, hogy a kevélyek elessenek, s az alázatosak fölkeljenek? Mert ezen eszmeszüleménye­ket testesíti akkor, midőn mondja: „A hatalmasok ívét meggyöngíté, és a tántorgók körülövedzve vannak erősség­gelMeggyöngíté az ívet, vagyis azoknak szándékát, kik oly hatalmasoknak vélték magokat, hogy Isten adomá­nya és segélye nélkül emberi erővel is betölthetik az isteni parancsokat; míg másrészről erősséggel vannak kö­‘) Luk. II, 29—30. — ’) Gal. VI, 3. — *) Rom. X, 3. — 4) Zsolt. xcm, 11.

Next

/
Thumbnails
Contents