Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
7 által, megváltoztatott. Mert mind Sámuel, ki Heli papnak visszavetése után Isten szolgálatába helyeztetett, és a papi hivatalt a bíróival együtt viselte, mind Dávid király, ki Saul elüzetése után alapítá meg trónját, azt ábrázolták, a mit én mondok. Maga Sámuel anyja, ki előbb magtalan lévén csak késő gyümölcsnek örvendhetett, Anna sem látszott mást jövendölni, midőn hálaömledezéseit az Ur előtt örvendve kitárá, és a született s csecsemő fiút az Istennek ép oly buzgósággal, milyennel fogadását tévé, visszaadá. 0 ugyanis ezeket mondja : „Megerősödik az én szívem az Urban, mert az én Istenemtől nyert segítség által fölmagasz- taltaték szarvam. Kitágul szám ellenségeim fölött, és vigadok az általad szerzett megszabadulásomban. Mert nincs oly szent, mint az Ur, és nincs oly igazságos, mint a mi Istenünk, nincs szent te kívüled. Ne dicsekedjetek kevélységtekben és fölleng- zökröl ne beszéljetek, se ne jöjjön ki szátokból kérkedés. Mert mindentudó Isten az Ur, és az Isten az ö elmeszüleményeit előre el szokja készíteni. A hatalmasok ívét meggyöngíté, és a tántorgók körülövedzve vannak erősséggel. A kenyérben gazdagok megkisebbültek, és az éhezők elkerülték a földet. A magtalan továbbá hetet szül, a fiúkban bővelkedő pedig ellankad. Isten öl és elevenít, a sírba levis zen, és onnan visszahoz. Isten szegényít és gazdagít, lealáz és fölmagasztal. Fölemeli a földről a szegényt és fölsegíti a ganéjból a szükölkö- döt, hogy a nép fejedelmei közé helyezze öt, és a dicsőség székét örökségül adja■ neki ; a fogadást tevőnek erre alkalmat ad és az igaznak éveit áldásával halmozza, mert nem, ön erejéből hatalmas az ember. Az Ur, a sz. Ur megtöri az ö ellenségét. Ne dicsekedjék az okos az ö okosságával, és a hatalmas ne büszkélkedjék az ö hatalmában, se a gazdag az ö gazdagságában; hanem a ki dicsekedni akar, dicsekvésének tárgya az legyen, hogy az Urat fölfogja s ismeri, és hogy törvényt s igazságot szolgáltat a fold közepén. Az Ur fölment az egekbe, és ez hangzott alá : O megitéli a föld vég- határait, mert igazságos; királyainknak erőt ad, és fölkentjének szarvát fölmagasztalj a *).“ II. Vájjon azt véljük-e, hogy e szavak egy fia szüle') Kir. I. k. II, 1—10 a 70 magyarázó szerint.
