Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XVII. Könyv
8 tésén örvendő asszonykának szavai? Az emberi elme any- nyira el volna-e fordulva az igazság világától, hogy még azt sem látja, miszerint ennek szavai fölülmúlják egy asz- szony képességét ? Továbbá ki a már e földi vándorlásban is teljesedésbe menő' dolgokkal öszhangzólag itél, nemde oda fog utalni — mert szemlélve könnyen észreveszi—, hogy ez asszonyban, kinek neve is, t. i. Anna, kegyelmet jelent, maga a keresztény vallás, maga az Isten városa, melynek királya s alapítója Krisztus, és végül maga az isteni kegyelem beszélt igy látnoki szellemmel, azon kegyelem, melytől a kevélyek irtóznak, hogy elessenek, és melylyel az alázatosak elárasztatnak, hogy fölkeljenek, amit ezen dicsének leginkább hirdet? Hacsak azt nem fogná mondani valaki, hogy e nő mitsem jövendölt, hanem örvendetes szónoklatával csupán csak hálát adott Istennek fiaért, kit imái által nyert. De mitakar akkor ezzel: „A hatalmasok ívét meggyöngíté, és a tántorgók kö- rülövedzve vannak erősséggel. A kenyérben gazdagok meg- kisebbültek, és az éhezők elkerülték a földet. A magtalan továbbá hetet szült, a fiúkban bővelkedő pedig ellankad“? Vájjon hetet szűlt-e ő magtalan létére? Egyetlen gyermeke volt, midőn ezeket mondá; de később sem szült he'et, sőt hatot sem, hogy a hetedik Sámuel lehetett volna; hanem három fi- és két nőmagzatot. Továbbá, miután azon nép fölött még senki sem uralkodott, miként mondhatta ezen utolsó szavakat: „Királyainknak erőt ad, és fölmagasztalja fölkentjének szarvát,“ ha nem jövendölt? III. Mondja el tehát Krisztus egyháza, a nagy király városa, a malaszttal teljes és magzatokban termékeny, mondja, mit magáról e jámbor anya ajkai által oly rég megjövendölnek ismer : „Megerősödik az én szívem az Urban, mert az én Istenemtől nyert segítség által fölmagasztal- taték szarvam.“ Valóban megerősödött szív, és fölmagasztalt szaru, mert nem saját, hanem Ura Istenének segítsége által lett olyanná. „Kitágúl szám ellenségeim fölött, “ mert az Isten igéje nincs megkötve sem a nyomor szoron- gatásaiban, sem a megkötözött hirdetőkben. „ Vigadok, úgymond, az általaI szerzett megszabadulásomban. “ Krisztus ez a Szabadító, kit, — mint az evangeliomban olvassuk — az agg Simeon mint kisdedet megölelvén s
