Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
209 valamint jelenleg is kárhozat helyett olvasunk, midőn így szól: „A ki az én beszédemet hallgatja, s hiszen abban, ki enge- met küldött, az örök életet nyer, és a büntető ítélet alá nem jön, hanem általmegyen ahalálból az életre1,1 x) ; azaz : részese lévén az első föltámadásnak, mely által még e földön a halálból az életre megyünk át, nem fog kárhozat alá esni, azon kárhozat alá, melyet e szóval fejez ki : ítélet, valamint e mondatban is: „A kik pedig gonoszakat cselekedtek,az ítéletnek föltámadására, “ vagyis a kárhozatéra. Iparkodjék tehát az első alkalmával mindaz föltámadni, ki a másodikban kárhozat alá nem akar esni. „Közelit az idő, sőt már most van, melyben a meghaltak meghallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek;11 2) azaz : a kárhozattól, mely második halálnak neveztetik, megszabadúlnak ; mely halálba taszíttatnak ellenben a második vagyis a testnek föltámadása után mindazok, kik az első, azaz a lélek föltámadása alkalmával nem iparkodtak uj életre kelni. „Mert eljön az idő,11 (hol nem mondja: „Sőt már most vanu mert a világ végén, azaz Isten utolsó, s nagy ítéletével fog eljönni) „melyben mindnyájan, kik a koporsóban vannak, meghallják az Isten Fiának szavát és eljönnek.11 Nem mondja: „Es a kik hallják, élnek,“ mint midőn az első Ítéletről szólt. Nem fognak ugyanis mindannyian azon életre eljutni, mely minthogy boldog, egyedül nevezhető életnek. Eljutnak azonban más életre, minthogy valamely élettel bír- niok kell, hogy a bírót hallhassák, s koporsóikból föltámadhassanak és eljöhessenek. Hogy azonban miért nem fognak mindannyian élni, okát adja Üdvözítőnké szavakban: „Kik jókat cselekedtek, az élet jöltámadásárau s ezek élni fognak ; „ A kik pedig gonoszakat cselekedtek, az Ítéletnek föltámadására"' s ezek nem fognak élni, minthogy a második halállal ki fognak múlni. Koszát tettek pedig, mivel roszúl éltek ; rósz életöknek oka pedig az volt, hogy a léleknek ez életbeni föltámadása alkalmával uj életre nem ébredtek,vagy ha fölébredtek is, nem voltak egész végig állhatatosak. Ennélfogva, valamint két újjászületést különböztetünk meg, — melyekről már előbb szóltam ; egyikről t. i. mely a keresztségben történik, s ez hitbeli;másikról,mely ») Ján. V, 24. - J) U. o. 26. 14
