Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XX. Könyv
206 datai. A mit a boldog emlékezetű Hezychius-, szalonii püspökhöz írt levelemben, mellnek címe: „A világ végéről“, megtenni iparkodtam. V. Most tehát azon helyét hozom föl a szentírásnak, melyből sz. Máténál a jók, és gonoszoknak Krisztus Urunk bizonyos, s utolsó Ítélete által történendő elválasztását tamiljuk. „Mikor pedig el jövend az ember Fia az ö dicsőségében, s minden angyalok vele, akkor ülni fog az ö fölségének fejedelmi székében. Es eléje gyűlnek minden nemzetek, s elválasztja őket egymástól, a mint a pásztor elkülönzi a juhokat a kecskéktől. Es állítja a juhokat ugyan jobhfelől, a kecskéket pedig balja felöl. Akkor szól a király azoknak, kik jobbja felöl lesznek : jöjjetek Atyám áldottai, bírjátok a világ kezdetétől fogva nektek készített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok ; szomjuhoztam, s innom adtatok ; jövevény voltam, s szállásra fogadtatok engem. Mezítelen valék, és befödöztetek engem', beteg valék, s meglátogattatok engem; fogságban valék, s fölkerestetek engem. Akkor felelnek neki az igazak : Uram ! mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, szom- juhozni, és italt nyújtónk neked ? Avvagy mikor láttunk, hogy utas lettél volna, és szállásra befogadónk téged? avvagy hogy mezítelen lettél volna, és befödözénk téged ? Avvagy mikor látásik téged betegnek, vagy fogságban, és meglátogatónk téged? Es felelvén a király, ezt mondja nekik : bizony mondom nektek, valamit cselekedtetek egynek legkisebb atyámfiai közöl, azt nekem cselekedtetek. Akkor szól azoknak is, kik balja felöl lesznek : távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzbe, mely készíttetett az ördögnek, és az ö angyalainak.“ ') Azután ezeknek is elszámítja, hogy mindazt nem tették, a mit a jobbon állók tenni el nem mulasztottak; és hasonlóképen, miután ezek kérdeznék : mikor láttunk téged mind ezen javak nélkülözésében, felelend : hogy a mit a legkisebbnek nem tettetek, nekem nem tettétek ; s beszédét befejezvén mondja : „Es elmenének ezek az örök kínba, az igazak pedig az örök életre.“ Q) A mi pedig sz. János evangélistát illeti, ez világosan bizonyítja, hogy Üdvözítőnk a holtak föltámadásakor történendő ítéletet jövendölte meg. Ugyanis midőn Krisztus ') Mát. XXV, 31-41. - J) U. o. 46.
