Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XX. Könyv

205

A tizenkét széken ülők miatt azonban ne gondoljuk, mintha csupán tizenketten ítélnének ; minthogy a tizenkettős számmal egész sokaságát jelenté ki az itélőknek, és pedig a hetes szám két része miatt, melylyel leggyakorabban határozat mennyiség szokott kifejeztetni : Ugyanis ha az említett két részt : hármat és négyet, egymással szorozzuk, tizenkettő fog kijönni ; mert mind háromszor négy, mind négyszer három, egyenlő tizenkettővel ; s így tovább bármely idevágó szorzási módja találtassák is ezen tizenkettős számnak. Mert különben — minthogy Judás helyett Mátyás apostol választatott — 7) sz. Pál, ki mindannyinál többet munkálkodott, 2) nem fog hova ülhetni ; ámbár maga is bizonyítja, miszerint a többi szentekkel ő is az itélők közé tartozik: „Nem tudjátok, úgymond, hogy angyalokat fogunk ítélni ?“ Hasonlóképen kell e tizenkettős számot az itélendőkről is érteni; mert e szavak „ítélvén Izraelnek tizenkét nemzetségét“ nem zárják ki a tizenharmadikát, Lévi törzsét: valamint a többi népeket sem. A mi e meghatározást „Az újjászületésben“ illeti, kétségkívül a holtak föltámadásáról akarta értetni ; minthogy lelkűnknek a hit által történt újjászületése módjára fog testünk is újjászületni a romlatlanság által.

IV. Sok helyét mellőzöm a szentírásnak, melyek fölhozathatnának ugyan, de szorgalmasabban megvizsgálva mint kétértelműek vagy máshova tartozók tűnnek föl. Ugyanis majd azon eljövetelét bizonyítják Megváltónknak^ melylyel ez életben egyházát időnként és részenként az 0 egyes tagjaiban látogatja; — minthogy az egész egyház az 0 teste; — majd Jeruzsálem elpusztúlását állítják szemeink elé; mivel ennek végromlásáról is úgy szól Üdvözítőnk, mint a világ végéről és az Ítélet utolsó s nagy napjáról, és pedig annyira, hogy e jövendöléseket megkülönböztetni épen nem lehet ; hacsak Máté, Márk, s Lukács evangélisták ugyanazon tárgyról szóló bizonyíté- tékai össze nem hasonlíthatnak. Némely tárgyat ugyanis egyik homályosabban, másik világosabban fejteget; úgy hogy kétségkívüli az olvasó előtt : miről szólnak az írónak azon bizonyítékai, melyek egy tárgyról látszanak mon’) Ap. es. I, 26 — >) Kor. 1.1. XV, 10.