Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

188

t. i. igazságosan látszszanak a keresztényeket gy alázni azért, mert Krisztust dicsérik : és hogy így ha lehetséges, az örök boldogsághoz vezető utat, mely által lesz mindenki keresztény, elzárják? Ok ugyanis azt vélik, hogy nem ellenkezik ezeroldalú ravaszságukkal, ha nekik, midőn Krisztust dicsérik, hitelt adunk is, csak higyünk nekik akkor is, midőn gyalázzák a keresztényeket ; hogy olyan, ki mindkettőt hiszi, Krisztust dicsérje ugyan, de keresztény ne legyen ; és így Krisztus, jóllehet az dicséri Őt, még sem mentse meg a daemonok zsarnokságától. Különösen pedig mert úgy dicsérik Krisztust, hogy az, ki Őt olyannak, a milyennek ezek által mondatik, hiszi, nem igaz keresztény, hanem Photinianus-féle eretnek, ki Krisztust csak embernek és nem egyszersmind Istennek tartja: és azért sem nem üdvöztílhet általa, sem nem kerülheti ki, vagy bonthatja szét ezen hazug daemonok tőreit. Mi azonban sem Apollót Krisztus gyalázóját, sem Hecatét, dicsérőjét nem helyeselhetjük. Az ugyanis akarja, hogy gonosznak tartjuk Krisztust, ki igaz bírák által halálra Ítéltetett ; ez pedig^ a legájtatosabb embernek, de csakis embernek állítja. És mégis mindkettőnek egy szándoka van, t. i. nem akarják, hogy az emberek keresztények legyenek ; mert hacsak keresztények nem lesznek, hatalmukból ki nem szabadúlhatnak. — Ezen bölcsész pedig, vagy inkább, kik ily a keresztények ellen szóló jóslatféléknek hitelt adnak, előbb azt eszközöljék ki, ha lehet, hogy Hecate és Apolló Krisztusról megegyezzenek, és hogy vagy mindketten kárhoztassák, vagy mindketten dicsérjék. Mit ha meg is tehetnének, mi ép úgy kerűlnők a Krisztust gyalázó és dicsérő hamis daemonokat. Minthogy pedig istenök és istennőjök, Krisztus fölött, — amaz gya- lázván, ez pedig dicsérvén őt — eltérnek ; bizonyára nem hisznek nekik az igazánérző emberek, ha a keresztényeket gyalázzák.

IV. Bizonyára akár Porphyrius, akár Hecate, Krisztust dicséri akkor, midőn azt mondja, miszerint ő a keresztényeknek végzés szerint adta, hogy hibába keveredjenek, ezen hiba okait azonban, véleménye szerint, föltárja előttük. De mielőtt ezeket saját szavaiból megmagyaráznám, kérdezem : ha Krisztus végzés szerint adta a kereszté-