Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
189 nyéknek ezen tévedést, vájjon akarva vagy nem akarva adta-e ? Ha akarva, hogyan lehet akkor igazságos ? ha nem akarva, hogyan boldog ? Hanem halljuk már ezen tévedés okait : „ Vannak csekély földi szellemek, melyek valamely helyen a rósz daemonok hatalmának vannak alávetve. A héberek bölcsei, kik közé Krisztus is tartozott, -— mint azt Apollo fönebb említett isteni jóslatában hallottad — ezen rósz daemonok és csekély lényektől eltávolították az istenfélőket, és megtiltották, hogy nekik szolgáljanak ; de annál inkább tiszteljék a mennyei isteneket, különösen pedig az Atyaistent. Ugyanezt, úgymond, az istenek is parancsolják, és fönebb bizonyítottuk, miként intenek, hogy Istenhez emeljük lelkünket, és hogy megparancsolják, miszerint mindenhol tiszteljük öt. Hanem a tudatlanok és gonosztermészetüek, kiknek a végzet nem engedte, hogy az istenektől ajándékokat nyerjenek, és nem is ismerik a halhatatlan Jupitert, nem hallgatván az isteneket és isteni férfiakat, az isteneket mind megtagadták, a tiltott daemonokat pedig nem hogy nem gyűlölik, sőt tisztelik. Színlelvén pedig az Isten tiszteletét, egyedül azt nem cselekszik, mi által Isten imádtatik. Az Isten ugyanis, mint mindenek atyja, semmire sem szorul, hanem javunkra szolgál, ha öt igazság, szüzeség és más erények által imádjuk és életünket is, öt követve és keresve, imává változtatjuk. Mert keresése, úgymond, tisztítja, a követés pedig isteníti az érzelmeket, hogy érette munkálkodjunk.“ Csakugyan jól beszélt az Atya- istenről , és megmondta, mily erkölcsök által kell őt tisztelni. Ily parancsolatokkal a héberek látnoki könyvei telve vannak, midőn a szentek élete majd gyaláztatik, majd dicsértetik. Hanem a keresztényekről szólván annyira téved, annyira gyaláz, a mennyire ezt a daemonok, kiket isteneknek tart, akarják, mintha nehéz volna egynémelyiknek visszaemlékezni, mily ocsmány és gyalázatos dolgok vitettek végbe az istenek tisztelete végett mind a színházakban, mind a templomokban ; mintha nehéz volna továbbá felügyelni arra, mit olvasunk, mondunk és hallunk a templomokban, vagy mit hozunk az igaz Istennek áldozatul ; és ebből láthatni, hol található az erkölcsök épülete, és hol ennek romlása. De ki lenne más, mint az ördög, a ki ennek oly hiú és nyílt hazugságot mondott és sugallóit, hogy t. i. a keresztények a daemonokat, kiknek tisztelete a héberek-
