Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
182 testi, lelki s külső dolgok javaival teljes, ki ne állítaná ezt a legnyomorúabbnak ? Ha valaki azonban úgy él, hogy ezen élet használatát amannak eléi’ésére fordítja, melyet oly lángolóan szeret s oly állhatatosan reményi: azt épen nem képtelenség már most is boldognak mondani, és pedig inkább az örök élet reménye, mint a földi élet bírása által. Ezen életnek bírása pedig azon remény nélkül hamis boldogság és nagy nyomorúság ; mert nem él valódi lelki javakkal. Minthogy az nem lehet valódi bölcseség, mely szándékát azokban, miket józanul belát, erélyesen tíz, mérsékelve korlátoz és hely esen feloszt, nem irányozná azon célra, hol Isten lesz minden mindenben, biztos örökkévalósággal és tökéletes békével.1) XXI. Vájjon Scipio meghatározásai szerint, melyek Cicero párbeszédeiben találhatók, létezett-e valaha romai köztársaság. Miért is helyén van itt, hogy, a mennyire lehet, röviden és világosan megmutassam azt, mit bebizonyítani a jelen mtí második könyvében Ígértem, hogy t. i. azon meghatározások szerint, melyekkel Scipio Cicerónál a köztársaságról szóló könyvekben él, sohasem létezett romai köztársaság. 0 ugyanis a köztársaságot röviden a nép társaságának lenni mondja. Mely meghatározás ha való, sohasem létezett romai köztársaság : mivel soha sem volt a nép társasága, miként ő a köztársaságot meghatározza. Mert 6' a népet mint a sokaságnak jogszertíleg és haszonközösség által társasúlt gyülekezetét határozza meg. Mit ért pedig a jogszerűség alatt, azt értekezőleg magyarázza: ebben bebizonyítván, hogy igazság nélkül köztársaság nem lehet : hol tehát nincsen valódi igazság, ott jog sem létezhet. Mert a mi jogosan, az bizonyára igazságosan is történik. A mi pedig igazságtalanul történik, az jogosan nem történhetik. Az emberek igazságtalan rendeletéit ugyanis nem tarthatjuk és nem nevezhetjük jogoknak, mert ezek azt is jognak mondják, mi az igazság forrásából eredt; hamisnak pedig, néhány helytelenül gondolkodó ’) Kor. I. 1. XV, 28.
