Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
175 említtetik szolga, mielőtt a jámbor Noé fiának vétkét e névvel nem büntette volna. ’) E nevet tehát nem a természet, hanem a bűn érdemelte ki. A latin nyelvben a szolga fogalmát kifejező s er vus szónak eredetét sokan onnét származtatják, hogy a kik a háború jogánál fogva megölettethettek volna, a győzők által életben hagyattak, (servo) s így szolgák lettek, mi szintén nem egyéb a vétek büntetésénél. Mert ha igazságos okból viselik is a háborút : vétek miatt és egy • egymás ellen harcolnak ; azután meg minden győzelem, miután ezt gyakran gonoszok is vívják ki, isteni Ítélet folytán megalázza a legyőzőiteket, vagy jóvátevén a vétkeket, vagy megbüntetvén azokat. Bizonyítja ezt az Isten embere Dániel, ki midőn a fogságba tétetvén önmaga és népének vétkeit Istenének bevallá, 2) jámbor fájdalmában fogsága okául azokat hozta föl. A szolgaságnak első oka tehát a vétek ; úgy, hogy az állapotok kötelékeinél fogva ember embernek lenne alattvalója: mi csak Isten ítélete folytán történik, kinél nincs jogtalanság, és ki a vétkeseket érdemök szerint tudja megbüntetni. Valamint azonban a mindenek Ura mondja: „Minden,aki bűnt cselekszik,szolgája a bűnnek“ :3) úgy e szavaknál fogva sok vallásos lélek gonosz, de nem szabad urának engedelmeskedik: „Mertki valakitől meggyozetik annak rabszolgaságába is esik,a s) Valóban szerencsésebb, ki az embereknek, mint ki a szenvedélyeknek szolgája ; miután, hogy egyebet mellőzzek, már maga az uralkodási vágy is kegyetlenül összemarcangolja a halandók szíveit. A béke azon rendje szerint pedig, melynél fogva az emberek egymásnak vannak alávetve, valamint üdvös az alárendelteknek az alázatosság, ép oly ártalmas az uralkodókra nézve e büszkeség. Azon állapot által azonban, melyben Isten az embert teremte, senki sem szolgája sem embernek, sem a véteknek. De a büntetésképen szabott szolgaság is ugyanazon törvénynél fogva rendeltetik, mely a természetes rend fen tartását parancsolja, meg- zavartatását pedig tiltja ; mert ha mit sem vétenénk ezen törvény ellen, nem lenne mit büntetni a szolgasággal. Azért inti az apostol a szolgákat is uraik irányában engedelmességre, 4) és hogy tiszta szívből jó lélekkel szol') Mózs 1. k. IX, 25. — ’) Dán. IX, 5. - ') Ján. VIII, 34. — 4) Pét. II. 1. II, 19. — 5) Efez. V. 5.
