Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
174 közökkel rendelkezik, hogy azoknak segítéséhez juthasson. Miért is apostol így szól: „Ha ki pedig az övéire és fökép háznépére gondot nem visel, az ilyen a hitet megtagadja, és a hitlennél alábbvaló.“ ') Es innen keletkezik a házi béke is, vagyis az együttlakók rendezett egyetértése a parancsolásban és engedelmességben. Azok parancsolnak ugyanis, kik segítenek, mint a férj a nőnek, a szülök gyermekeiknek, az urak szolgáiknak. Engedelmeskednek ellenben azok, kik segíttetnek, mint a nők férjeiknek, a gyermekek szüleiknek, a szolgák uraiknak. Azonban oly igaznak házában, ki a hitben él, és távol a mennyei várostól, zarándokol, azok is, kik parancsolnak, szolgálnak azoknak, kiknek tulajdonképen parancsolni látszanak. Ugyanis nem uralkodás vágyból parancsolnak, hanem kötelességből, nem fehőbbségi büszkeségből, hanem gondoskodási irgalmasságból. XV. A természetes szabadság- és szolgaságról, mely utóbbinak első forrása a bűn, mely által a roszakaratú ember, ha nem is más embernek, de bizonyára ön szenvedélyeinek lesz rabjává. Ezt kivánja a természetes rend, így teremté Isten az embert. „Uralkodjék, úgymond, a tenger halain, az égi madarakon, a barmokon, az egész földön, és minden csúszó mászó állaton mely mozog a földönt 2) Isten felruházván az embert észszel, és saját képére teremtvén őt, csak az észnélküli teremtmények fölött, kívánta, hogy uralkodjék; nem akarta, hogy az ember az ember fölött, hanem, hogy az ember uralkodjék a barom fölött. Ennélfogva az első igazak inkább pásztoroknak rendeltettek barmok fölött, mint királyoknak emberek fölött ; hogy így ebből is kitűnnék, mit követel a teremtmények rendje, mit kiván a vétkesek érdeme. Mi ugyanis úgy vélekedünk a szolgaságról, hogy ez joggal nehezedik a vétkesek vállaira. Miért is a szentírásban sehol sem ') Tim. 1.1. V, 8. — ’) Mózs. I. k. I, 26.
