Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
170 XIII. Az általános békéről, mely bárminemű zavarok közepette sem fosz- tatbatik meg a természet törvényétől, midőn az igazságos bíró rendelésénél fogva mindenki elnyeri, mit szabad akaratjával kiérdemelt. I. A test békéje a részek rendezett mérsékletében áll. Az ész nélküli pára békéje: a kiváltságok rendes nyugalma. Az eszes lélek békéje : az ismeret és cselekedetek rendes öszhangzása.A lélek és test közötti béke:arendes élet és a lelki üdvösség. A halandó ember és az Isten közti béke : az örök törvények alatti rendes engedelmesség a hitben. Az emberek közti béke: a rendes egyetértés. A házi béke: az együttlakók rendes egyetértése a parancsolásban és engedelmességben. A város békéje : a polgárok rendes egyetértése a parancsolásban és engedelmességben. A mennyei város békéje a legrendesebb és legöszhangzóbb egyesülés Istennek, és egymásnak élvezésére Istenben. Mindennek békéje : a rend nyugalma. A rend pedig az egynemű és különböző tárgyak saját helyeiken való rendszeres elhelyezése. E miatt a szerencsétlenek, mivel — a mennyiben szerencsétlenek — a békét csakugyan nem élvezhetik, a rend zavartalan nyugalmában nem részesülnek ugyan : mind- azáltal jogos és igazságosan lévén szerencsétlenek, még e szerencsétlenségökben sem állhatnak eg’észen a renden kívül, nem élnek a boldogokkal egyesülten, hanem ezektől a rend törvénye által elválasztvák ; kik zavartalanul élvén némi öszhangzásban vannak az őket környező körülményekkel, és így bírnak mégis a rend némi nyugalmával : bírnak tehát némi békével. De azért mégis szerencsétlenek, mivel, noha némi biztosságban lévén, nem szenvednek : de még sincsenek oly helyzetben, hol biztosságuknál fogva nem kellene szenvedniök ; sőt sokkal szerencsétlenebbek, ha a természeti rendet fentartó törvénynyel nincsenek békében. Miután pedig szenvednek, azon részen, melyről a szenvedés ered, a béke megzavartatik : míg azon részen fönmarad, hol sem a szenvedés nem okoz fájdalmat, sem pedig a testet a lélekkel összefűző kapocs fel nem bonta- tik. Valamint tehát élet fájdalom nélkül létez, fájdalom
