Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

164

itt a jámbor élet által birtokosai lehetünk; de ezen boldogság összehasonlítva avval, melyet végsőnek mondunk, egészen nyomornak tűnik föl.

Midőn tehát azon békét, minő itt lehetséges , mi halandó emberek a múlandó körülmények közt már föltaláltuk , ha jámborul élünk, az erény annak javaival célszerűen él ; ha pedig e békét nélkülözzük, a bajokat is, melyek az embert sújtják, az erény jóra használja fel. Azonban csak akkor valódi az erény, midőn mind ama javakat, melyekkel célszerűen él, mindazon cselekedeteket, melyeket a jó vagy rosznak jó használatában tesz, mind önmagát azon célhoz irányozza, hol olyan és oly nagy békénk leend, melynél jobb és nagyobb nem lehetséges.

XL

Az örök béke boldogságáról, melyben a szentek célja, azaz a valódi

tökély létez.

A miért is javaink célját épen ügy nevezhetjük békének, valamint az életet öröknek neveztük ; főleg mivel Isten városához, mely tárgya fáradságos értekezésünknek, a sz. zsoltárban e szavak intézvék : „Dicsérd Jeruzsálem az Urat, dicsérd istenedet Sión. Mert megerősíti kapuid zárait, megáldja fiaidat közepetted, ki célodul a békét tűzte ki.“ ’) Mert midőn meg fognak erősíttetni kapuinak zárai, már senki sem mehet bele, valamint belőle sem jön ki senki. És így a cél alatt itt azon békét kell érte- nünk, melyről be akarjuk bizonyítani, hogy végső. Hisz magának a városnak képleges neve, azaz : Jeruzsálem — mint már előbb mondtuk — annyit tesz, mint: „Béke látása.“ De mivel a múlandóságban gyakran alkalmaz- tatik a béke szó, hol bizonynyal nihcs örök élet; azért e város célját, melyben legfőbb java fog lenni, inkább örök életnek neveztük, mint békének. Mely célról az apostol így szól: „Ellenben most megszabadulván a vétektől, és Istennek szolgái lévén, van hasznotok a megszentelésben, melynek vége az örök élet.“ 2) Azonban ismét, mivel az örök élet azok

') Zsolt. CXLVII, 12—14. — 3) Rom. VI, 22.