Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)
XIX. Könyv
159 a kínok következtében többnyire elhalnak ; nem tartják továbbá tilosnak, hogy néha magok a vádlók is, — az emberi társadalomnak, nehogy a bűntények megbűntetlenűl maradjanak, használni akarván — elítéltetnek azon bíró által, kit a hazug tanúk és a kinokat kegyetlenül tűrő s nem valló bűnösök tévútra vezettek. Ennyi s ily nagyro- szakat nem számít a bűnök közé; ezeket ugyanis a bölcs bíró nem ártani vágyó akarattal, hanem a nemtudásból származottíkényszerűségből teszi, és annak dacára, mivel az emberi társadalom kényszeríti,ítéletet hozni is kénytelen. Tehát ez azon, — ha nem is gonoszsága a bölcsnek, de minden bizonynyal — nyomorúsága az embernek, melyről mi értekezünk. Vagy tán a nem tudás és Ítélet kény- szerűségéből rendre kínozhatja és büntetheti az ártatlanokat és azt kevésbe veszi, hogy nincs bűnös, ha azon fölül még boldog is nincs egyszersmind ? Mennyire megfontoltabb és emberhez illőbb volna, ha e szükségben fölismerné a nyomort és magában gyűlölné azt; aztán meg jámborúl élvén igy sóhajtana föl Istenhez : „Szükségeimből ments meg engem.11 ') VII. Az emberi társaságot elkülönítő nyelvek különféleségéröl és a háborúk szerencsétlen voltáról, ideértve azokat is, melyek jogosaknak mondatnak. A polgárzat vagy város után következik a földkereksége, melybe az emberi társaság harmadik fokát helyzik, elkezdvén a háztól innen a városig, azután a földkerekségéig fölmenve, mely bizonynyal, mint a víztömeg minél nagyobb, annál veszélyesebb is. A földön először a nyelvkülönbség idegeníti el az embert embertársától. Mert ha kerten összejönnek s nem kerülhetik ki egymást , hanem valami szükség által együtt lenni kényteleníttetnek, s közölök egyik sem érti a másik nyelvét; ily esetben a néma állatok, habár különböző neműek is, könnyebben szoknak össze,mint amazok,kik mindketten emberek.Ugyanis, midőn ■) Zsolt. XXÍV, 17.
