Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XIX. Könyv

160

csupán a nyelvkülönbség miatt, érzelmeiket egymással nem közölhetik, mitsem használ a természet oly nagy hasonlata összeszoktatásukra ; úgyannyira, hogy az ember inkább társalog ebével, mint idegen emberrel. De hisz megtörtént, hogy valamely hatalmas állam nem csak leigázá a legyőzött népeket, hanem egyszersmind nyelvét is békével rájuk erőszakolni törekedett, mire nézve nem csak nem hiányzott, sőt bősége volt a tolmácsnak. Ez igaz ; azonban mily sok és mily súlyos háború által jött ez létre? mily nagy emberöldöklés és mennyi embervérbe került? melynek megszűntével sem ért még véget az ezen bajból származott nyomor. Mert jóllehet nem hiányzottak, nem is hiányzanak ellenségek s külföldi néptörzsek, kik ellen folytonosan had viseltetett és viseltetik; mindazáltal még ártalmasabb hadakat szült — értve a társadalmi és polgári háborúkat — maga a birodalom terjedelme, melyek által sokkal sajnálatra méltóbban zaklattatik az emberi nem, akár midőn tart a harc, a nyugalom helyreállítása végett, akár midőn félelem uralg, nehogy ismét föllá- zadjanak.Hae bajoknak sok és számos csapását,kemény és kegyetlen szükségeit,mint megérdemli, akarnám elbeszélni, — ámbár, mint e tárgy kívánja, képes nem vagyok —, melyik leend a hosszadalmas vitatásnak módja?

De azt mondják, a bölcs jogos hadat visel. Mintha nem fájlalná sokkal inkább, ha meggondolja, hogy ő is ember, s a jogos háborúkat neki a szükség okozta; mert ha azok nem lennének jogosak, neki viselni nem kellene, s így a bölcsnek semmi háborúja nem lenne ; minthogy az ellenfél jogtalansága okozza a bölcsnek a háborút, mely jogtalanság bizonynyal fájdalmas az embernek, mivel emberi , habár belőle semmi harci szükség nem származnék is.

Bárki fontolgatja tehát ezen oly nagy, oly rettenetes, oly dühöngő bajokat, fájdalommal ismerje el a nyomorúságot. A ki pedig eme lelki bajokat minden lelki fájdalom nélkül szenvedi, vagy fontolgatja, s azért magát boldognak véli, bizonyára sokkal sajnálatra méltóbb, mivel el- veszté az emberi érzést is.