Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

Előszó

XII

eszmék nagyságát s magasztosságát illetőleg, — nem csak senki nem múlta fölül; de még azt megközelíteni is, eszméinek szellemébe mélyebben behatolni, vajmi kevésnek jutott a szerencse! És e kornak, a sz. atyák korának egyik legműveltebb, legtudósabb férfia volt Ágoston, az egyházi és világi tudományokban egy iránt jártas hippói püspök. Innen van az, hogy míg ő „De civitate Dei“ című művében az akkor szereplő bölcsészek rendszereit, majd egymás után, majd itt-ott elszórva, a legnagyobb köny- nyüség- és ügyességgel idézi, kezeli és helyesli vagy cáfolja meg : addig mi, több mint tizenöt század után élő, késő unokák, a sz. atyák korának még csak egész általánosságában tanulmányozói, a szükséges bővebb ismereteket nélkülözvén, fordításunkban nem egy helyütt hittük célszerűbbnek az eredeti szöveghez inkább szószerint ragaszkodva magunkat kissé homályosabban fejezni ki, mint az elfödött igazság rovására magát a szöveget föláldozni. Ily helyzetben, ha valaha, úgy a jelen esetben is számítanunk kell t. olvasóink évenkint tapasztalt szives elnézése- s abbeli türelmére, hogy a néhol föltünedező nehézkes értelmű helyek hiányait hajlandók lesznek ismételt olvasás által pótolni.

Minket azonban eme nehézségek- és hiányok- kali küzdéskor, — melyeknek súlyát mindjárt első kísérletünk alkalmával is nagy mérvben érezők ; de a melyek talán mégsem lesznek oly nagy számmal,