Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

Előszó

xm

hogy a sikerültebb helyek által ellen nem sulyoz- tatnának — a közönséges fordítási buzgalomban lelkesített azon körülmény, hogy sz. Ágoston e munkájában magyar egyházirodalmunkat oly művel véljük gazdagítani, mely — jóllehet fölötte már századok haladtak el — mégis a legújabb, legkorszerűbb eszméket foglalja magában, azon tévtanok ellenében, melyekkel isteni egyházunkat illették tizennyolc száz év eló'tt, illetik jelenleg is. Korszerűek azok nem csak — mert a hazugság embereinek valamint céljuk egy: úgy eszközeik is mindig ugyanazok maradnak, csak alakjaikban változnak, hogy gyönörködtessenek, és gyönörködtetve csábítsanak — hanem, mert a sz. szerző ezen egész művében főcélul tűzte ki : a hath, egyház tekintélyét, melyet a jelen világ emberei annyira aláásni törekszenek, megvédeni és a rászórt rágalmakat szokott alaposságával és megdönthetien érveivel visszatorolni. Igen, e műben soha el nem évülő tanokkal találkozik az olvasó, melyek nem bizonyos kor ephemer irányeszméi, hanem mindig korszerűek; mint korszerű az egyház, melynek érdekében létrejöttek. Ez bátorított bennünket, e gondolat adott uj erőt mindannyiszor, valahányszor tehetségünk teljes megfeszítése mellett is akaratunk hajótörést látszott szenvedni; e meggyőződés eszközölte, hogy a terjedelmes műnek édes honi nyelvünkre való áttételében nem valamely szokásos évi terhet, hanem komoly,