Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve III. kötet - 25. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1861)

XVIII. Könyv

85

Non erit in rebus hominum sublime, vel altum, lam aequantur campis montes, et caerula ponti. Omnia cessabunt, tellus confracta peribit.

Sic pariter fontes torrentur, fluminaque igni.

Sed tuba tum sonitum triste demittet ab alto. Orbe, gemens facinus miserum variosque labores : Tartarumque chaos monstrabit terra dehiscens.

Et coram hic Domino reges sistentur ad unum. Recidet e coelis ignisque et sulphuris amnis.

A magyarítást pedig a fordítók így kisértették meg :

Jelként izzadság veri a földet ki Ítélet Érkeztén, s mennyből szálland örökéltü király le, Zordon Ítélet alá vetvén testet s a kerek föld Útjában mindent. Látják a hívők s a hitetlen Sergek a testviselő Istent, a mennyei szentek Közt a Fölségest, az időnek vége szakadtán,

Rémült földi lakók leikétől számot a mint kér Irgalmat feledő székében az isteni jognak.

Sívár puszta leend a világ, s burján lepi hátát. Zúzva tápod bálványt a halandó, s elveti kincsét.

Tűz hamvasztja a föld tetejét, végig harapódzván. Ugarain, vizein, s a pokolnak feltöri zárát.

Szent holtak tetemén mig nyílt ragyogás ömölend el : Izzó lángu parázs a gonoszt mardossa örökké. Súnytan rejtegetett titkát ott hirdeti minden Tárt ajkkal, s a homályt Isten napfényre deríti. Eltölt a zokogás mindent s a fogcsikorítás.

Naptól pártol a fény, s elhúny a csillagok árja ; Fénye letüntével holdunk elbódul az égről.

Itt földuzzad a völgy, ott a bérc csúcsa lehorpad ;

A földön nem akad járhatlan szirtü magaslat.

Míg meredek hegység rokonúl rónával, a tenger Elfárad sajkája alatt , mivel a kiaszott föld Gömbjén a pezsegő forrás s zúgó folyam elfúl.

X

égül kürt harsog le siralmas hangon egekből.

múltán borzong a világ, s nyögdel bucsu-jajgást. Látni pokol zavarát a nyíló föld tünteti szembe. Tódul az égi király székéhez mind a halandó.

Omlik utólján tűz- s kénkő-folyam a komor égből.

mert a tárgyesettel az kerül ki belőle, hogy a szentek, úgy mint a kárhozottak egyenlőn tűz által fognak gyötörtetni, mi mind a józan észszel, mind a hitregekkel, különösen pedig egy, bár pogány, de nem minden isteni ihletés nélkülinek látszó jóslattal homlok egyenest ellenkezik.