Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
X. Könyv
44 lóval, mintegy szolgával, vagy eszközzel él, midőn jó s józan használata az Istenre viszonylik, áldozat; mennyivel inkább azzá válik a lélek, midőn Istennek ajánlja föl magát, hogy föllángolva szeretetének füzétől, levette a világi kívánságok alakját, s neki, mint változhatlan hódolva, megújuljon, abban iparkodván neki tetszeni, mit szépségéből meg nyert? Mit ugyanazon Apostol következetesen csatol az előbbiekhez,mondván : „Es ne szabjátok magatokat a világhoz.hanem változzatok el a ti értelmeteknek megújulása által, hogy választhassatok, mi felel meg Isten akaratának, mi légyen előtte jó, kedves, tökéletes. *) Miután tehát az igazi áldozatok irgalmasság cselekedetei akár irántunk, akár mások iránt, ha Istenre viszonylanak, az irgalmasság cselekedetei pedig csak egyedül azért történnek, hogy általok megszabadiílva a nyomortól, boldogok legyünk, ezt pedig csak azon jó által érhetjük el, melyről mondva van: „Nekem tehát jó közel lennem az Istenhez2), méltán következik, hogy az eg’ész megváltott város, azaz a szentek gyülekezete és társasága, egyetemes áldozatként mu- tattassék be az Istennek azon főpap által, ki kínszenvedésében magát érettünk szolgaként fölajánlá, hogy ily kitűnő fő tagjai legyünk. E szolgai alakját ajánlá föl, ebben ajánltatott föl; mert e szerint közbenjáró, ebben pap, ebben áldozat is egyszersmind. Miután megintett volna az Apostol, hogy ajánljuk föl testeinket élő, szent, Isten előtt kedves áldozatul okos tisztelettételre, s ne szabjuk magunkat e világhoz, hanem változzunk el értelmünk megújulása által: hogy megválaszthassuk, mi felel meg az Isten akaratának, mi legyen előtte jó, kedves, tökéletes, mely áldozatminmagunkvagyunk, hozzáteszi: „Azért a nekem adott kegyelemről sürgettetvén, mindennek, valaki kozönségtekben vagy on, meghagyom', hogy följebb ne bölcsel- kedjék annál, mint illik bölcselkedni, hanem a józanságnak határáig bölcselkedjék, a mint kinekkinek Isten osztotta a hitnek mértékét. Mert miképen egy testben sok tagjaink vannak, de minden tagnak egyenkint nem ugyanazon egy fog') Kom. XII. 2. — !) Zsolt. LXXII. 28.
