Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
IX. Könyv
31 melylyel az ily halhatatlan és boldog teremtményeket isteneknek nevezik, azért nem tesz köztünk épen semmi véleménykülönbséget ; mert a mi sz. iratainkban is olvasható : „Istenek istene az Úr szól“, *) és máshol : „Dicsérjétek az istenek Istenét“, 2) továbbá : „Nagy király minden isten fölött.“ 3) Miért mondatott ? „Bettenetesb minden istennél,“ későbben jön elő e szavakban: „mert a pogány ok istenei csak daemonók. Jehova pedig az, ki az eget teremte“; 4) tehát „rettenetesb minden istennél“, értsd a pogányokéi- nál, azaz olyanoknál, kiket habár isteneknek vélnek a pogány ok, mégis csak daemonok, kik épen az Úr ily rettenetességétől elborzadva kiáltanak föl : „Elveszteni jöttél- e minket ?“ 6) Midőn pedig az Isten „istenek Istenének“ mondatik, nem úgy kell érteni, mintha a daemonok Istene volna; továbbá e szavak: „Nagy király minden isten fölött,“ koránsem vehető oly értelemben, mintha a daemonok fölött volna király. — Ugyanez irat isteneknek nevezi az Isten népéből való embereket is e szavakkal : „En mondottam : istenek vagytok, és a Felséges fiai“. e) Tehát az istenek Istenének azt lehet érteni, ki előbb „istenek Istenének“ neveztetett: az istenek fölötti nagy királynak pedig azt ki előbb „minden isten nagy királyának“ mondatott. — II. De mégis midőn kérdőleg mondják : ha az emberek is isteneknek mondatnak csak azért, mivel Isten népéhez tartoztak, melyhez angyalok, vagy emberek által Isten szólt: mennyivel érdemesbek akkor e névre ama halhatatlanok, kik már élvezik azon boldogságot, melyre az emberek, Istent tisztelve óhajtnak eljutni ? Mit feleljünk erre egyebet, mint : hogy a sz. iratok helyesebben nevezik az embereket isteneknek, mint azon halhatatlan és boldog szellemeket, kikhez mi a vett ígéret szerint hasonlókká leszünk a test föltámadásakor ; és pedig azért, nehogy jelességök miatt az emberi gyöngeség valamelyiket Istenül merje állítani. Ezt az emberre nézve könnyű kikerülni. — Es pedig kiválván, isteneknek kellett ne‘1 Zsolt. XLIX. 1. — *) Zsolt. CXXXV. 2. - 3) Zsolt. XCIV. 3. - 4) Zsolt. XCIV. 4-5. 5) Márk I. 21. - 6) Zsolt. LXXXI. 6.
