Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XVI. Könyv

346

nyelveké. Mert Afrikában is sok egy nyelvű vad nemzetet ismerünk; hogy pedig az emberek az emberi-nem sza- porodtával hajón átkelhettek a szigetekre, hogy ott lakjanak, kisem kétkedik. *

VII.

Yajjon a száraz földtől legtávolabbra eső szigetek az állatok minden nemét azok számából kapták-e, mely a vízözön áradásától a bárkában megmentetett?

Kérdés támad az állatok mindazon neméről, melyek emberi gondviselés alatt nem állanak, nem termenek földből , mint a békák, hanem egyedül him és nőstény közösülése által szaporodnak, mint a farkasok s hasonnemüek: hogyan lehettek a szigeteken a vízözön után, mely által minden, mi a bárkában nem vala, kiirtatott; hacsak helyre nem állíttattak azokból, melyeknek mindkét nemét a bárka föntartotta? Hihető ugyan, hogy úszva mentek át a szigetekre , de csak a közellevőkre. Mert némelyek oly távol fekszenek a száraz földtől, hogy azokra egy sem úszhatott át az állatok, közöl. Hogy az emberek azokat magokkal fogva elvivék, és e módon azok nemeit ott, a hol laktak, vadászat végett szaporították, nem hihetetlen; noha azt sem tagadhatjuk, hogy Isten parancsa- vagy meghagyásából angyalok seg'ítség'ével is oda vittethettek. Ha pedig az első származás szerint, mikor Isten mondá: „Hozzon a föld éld állatokat,“ *) földből eredtek : sokkal világosabban kitetszik, hogy nem annyira az állatok helyreállítása, mint az anyaszentegyház szentségében leendő különféle nemzetek ábrázolása végett léteztek a bárkában azoknak minden nemei, ha a szigeteken, hova át nem mehettek, a föld sok állatot hozott, —

‘) Mózs. 1. k. I. 24.