Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
319 miután Setli fut, ki Isten nevének segítségül hívásában bízott, *) fölemlíttetett, hacsak azért nem: mert így kellett előterjeszteni e két várost, melynek egyike gyilkos .által alakíttatván, gyilkosig tartott, s mivel Lámecli is bevallá két feleségének, hogy gyilkos : 2) másika pedig az által alakíttatott, ki Isten nevének segítségííl hívásában bízott ? Ugyanis az e világon vándorló Isten városának az az egész és főkötelessége e halandóságban, mi egy ember által, ki a meggyilkoltnak feltámadása által született, ajánlandó vala. Mert ugyanazon egy ember az egész felső város egysége, mely még nincs ugyan betöltve, hanem ezen előrebocsátott jóslói előkép által betöltendő. Tehát Kain fiának, azaz, a birtok fiának (melynek, hacsak földinek nem ?) legyen azon földi városban neve, mely az ő nevére építtetett föl. Mert ezekről szól a zsoltár: „Segítségül fogják hívni neveiket e földön.“3) Miért is az fogja érni őket, mi más zsoltárban van írva: „Uram! a te városodban megsemmisíted képeiket." *) De Setli. azaz, a feltámadás fia bízzék az Úr nevének segítségül hívásában. Mert azon em- berek társulatát jelképezi, mely azt mondja: rEn pedig mint gyiímölcshozó olajfa az isten házában híztam az Isten heg g elmében.116) De a hir és név hiú dicsőségét e földön ne keresse: „Mert boldog az ember , ki Isten nevében veti bizodalmát, és nem ügyel a, hiúságra, és hazug bolondságokra.11, ") E két városnak, — melynek egyike a világi javakban, másika pedig az isteni reményben bízik, mely Adám- ban nyílt meg, és rajta, mint a halandóság közös kapuján jött ki, hogy határozott, tulajdon és kellő célok felé Haladjon és terjedjen — fölemlítése után következik az idők számítása, mely közé más nemzetségek is vétetnek föl Adámtól ismételve, melynek kárhoztatott törzséből, mintegy méltán kárhozatnak adott tömegből Isten némelyeket gyalázatul harag edényévé, másokat pedig tiszteletül irgalom edényére teremtett,7) azoknak megbocsátván, mit büntetésképen megérdemlettek ; emezeknek pedig, a mivel nem tartozik, kegyelemképen adván, J) Mózs. 1. k. IV. 26. — 2) ugyanott 20. - 5) LI. 10. - «) XXXIX. 5. ') sz.- 3) Zsolt. XLVIII. 12. - *) LXXII. Pál rom. írt 1. IX. 22, 23.
