Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
320 hogy a földön zarándokoló felső város már maga a harag edényei hasonlatosságából megtanulja, nem az akarat szabadságában bízni, hanem az Isten nevét hívni segítségül. Mert az akarat, mely természeténél fogva jóvá van teremtve a jó Istentől, de változékonynyá a változhatni- lantól, miután semmiből van, és a jótól eltérhet, hogy roszat cselekedjék, mi szabad akaratja szerint történik : eltérhet a rosztól is, hogy jót cselekedjék, mi isteni segítség nélkül meg nem történhetik. XXII. Az Isten fiainak bűnbeeséséről, kik idegen nők szeretete által estek tőrbe, mely miatt mindyájan— nyolcat kivéve — vízözön általi eltörűltetést érdemlettek. Midőn az emberi-nem ily szabad akarattal előrehaladott és növekedett volna, mindkét városban összegyűlt, és a gonoszságban való részvét által némi zavar történt, mely rosznak megint nem anővala oka. Nem ugyan oly- képen, mint kezdetben, mert nem az egykori ravaszság által elcsábított nők vették rá a férfiakat a bűnre; hanem Isten fiaitól, ') ezen a világon zarándokoló isteni város polgáraitól szerettettek meg szépségűk miatt azon nők. kik kezdettől fogva rósz erkölcsitek valának e földi városban, azaz, a földiek társaságában. Mely jó Isten adománya ugyan, de azért, adatik a gonoszaknak is, hogy nagynak ne látszassák a jámborok előtt. Midőn tehát a' nagy jó a jók tulajdonától elbagyaték. ezek a legkisebb jóba sűlyedtek, mely nemcsak a jámborok sajátja, hanem a jámborok és gonoszakkal közös; és így az Isten fiai az emberek leányainak szerelme által estek tőrbe, és hogy őket, mint nejeiket használhassák, a földi város erkölcseibe sűlyedtek , felhagyva az ájtatossággal, melyet a sz. társaságban megőriztek. Mert így a test, melyet ugyan Isten teremtett, de múlandó, érzéki s legcsekélyebb jó, roszúl szerettetik Istennek ezen örökkévaló, benső sörök jónak háttérbe szorításával, úgy, mint midőn az igazság >) Mózs. 1. k. VI, ü.
