Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

bizonyítéka. Reményben él tellát az ember, a föltámadásnak fia ; reményben él, míg a földön vándorol Istennek városa, mely Krisztus föltámadásábani hitből születik. Ugyanis, ama két emberben: Ábelben, kit gyásznak , testvérében Szetliben, kit föltámadásnak értelmeznek, jelképeztetik Krisztus halála s föltámadása; s e hitből származik az Isten városa e földön, vagyis az ember, ki reményiette az Isten nevét segítségül hivni: „Mert most csak reménység által tétettünk boldogokká; ugyanis, ha a reménylett tárgy láttatik, már megszűnik a reménység, mert azt, a mit látunk, minek reményinuk'?“ ') Mindazt pedig ki hinné bizonyos titoknélkűlinek ? Vájjon Ábel nem reményiette segítségül hivni Isten nevét, kinek áldozata, mint az írás említi, oly kedves vala előtte? S vájjon Setli nem reményiette segítségül hivni Isten nevét, a kiről mondatik: „Más magzatot adott nekem Isten Abel helyett ?u !) Miért tulajdoníttatik tehát tulajdonképen ennek az, a mit mindannyi jámborok közösen bírtak, ha nem azért, mivel ő benne, mint a jobb nemzetségek, vagyis a mennyei város választottainak atyjátóli elsőszülöttben jelképeztetni kellett az embernek, vagy az emberek azon társaságának, mely nem a földi boldogság élvezetében az érzéki ember meggyőződése, hanem Isten szerint él az örök boldogság reményében? Nemis mondja az írás : „Ez reménylett az Istenben,“ vagy : ,,Ez hivta segítségül az Isten nevét;“ hanem : „Ez reményiette segítségül hivni az Isten nevét.11 *) Azonban mit jelentenek e szavak; „Reményiette segítségül hivni,“ ha nem egy jövendölést: hogy fog a jövőben egy nép lenni, mely az Isten kegyelme választása szerint hivná segítségül az Istent? S ez az, mit egy más próféta is mondott, s mit az Apostol az Isten kegyelmében levő népről ért : „Mert valaki az Úrnak nevét segítségül hívja, mind üdvözíti.11*) Mert maga e kifejezés : „És nevezé Öt Énosnak, azaz embernek,“ s a mi ezután következik : „Ez reményiette Isten nevét segítségül hívni,“ elég világosan mutatja, miszerint ne ön') Sz. Pál rom. írt 1. VIII. 24, 25.— *) Mózs. 1. k. IV. 26. — s) ugyanott— *) sz. Pál. rom. írt. X. 13 és Joel. II. 32.