Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

309

ember annak a tilosliozi közelsége miatt ; s ha unokával történt, majd olyba vették, mintha nővérrel történt volna, mert a közeli rokonság miatt ők is testvéreknek mondatnak, s majdnem édes testvérek. Lelkiismeretesen gondoskodtak azonban ősatyáink, nehogy az atyafiság fajágakra szakadozva, túlságosan elágazzék, s rokonság lenni megszűnjék, mielőtt még távolabb menne ; azért házasság által egybefogni s helyreutalni igyekeztek a messzehaladókat. Innen van, hogy már lepve lévén a földszin emberrel, ha nemis ugyan atya- s any ár éli rokon, vagy mindkét sztí- • lóikról való nővéreikkel, hanem mégis nem saját nemzetségükből származottakkal szerettek egybekelni. Azonban van-e kétség benne, hogy mostani időben is célszerűbben van megtiltva az unokatestvérek közti házasság nemcsak a sógorsági rokonság tágasbrai terjeszkedése végett, a mint már vitattuk, — hogy t. i. két, és ne egy személyben legyen két rokonsági viszony, ezáltaltágasb- ra terjedvén a rokonság — hanem a végett is, mert — a mit kifejezni nem tudok, — valami természetes és dicséretes van az emberi szeméremérzetben, miszerint a mely atyafisági rokonsághoz tisztelet vonza, ugyanaz irányában tartózkodik a, habár nemzést illető, de mégis buja kéjüzéstől, melytől pirúlva rezzen vissza már maga a hazás életi szemérem is ?

III. A férj és nő közti szövetség tehát az emberi-nemet illetőleg, némiképen magföldje az Isten földi városának. De a földi városnak csak fajszaporításra van szüksége , az isteninek pedig újjászületésre a fajszaporításbeli ártalmak elkerülése végett. Vájjon-volt-e valami jelvénye az újraszűletésnek ; s ha igen, milyen volt az a vízözön előtt; testi, vagy látható-e? miként később Abrahámnaka körűlmetéltetés parancsoltatott, a szentírás halgat. >) Azt azonban megemlíti, miszerint a legrégibb emberek jól áldoztak Istennek,2) minek világos bizonysága a két első testvérben van. Noe is, a mint írva van, kijővén a bárkából, Istennek áldozatot mutatott be.s) Ez ügyben már előbbi könyveinkben szólottunk, hogy a kevély szelI) Mózs. 1. k. XVII. 10. - >) ugyanott IV. 3. - ’) VIII. 20.