Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XV. Könyv
303 nap pályaköre miatt még öt napot és hat órát: ily esztendőnek hatszázadikában, s pedig ennek második hónapjában , a hónap tizenhetedik napján kezdődött a vízözön, melyről azt említik, hogy negyven nap folytonosan tartó esőzés volt, mely napok nem két, vagy annál csak kevéssel több, hanem napéjen át lejárt huszonnégy órából állottak. S^így azon ókoriak úgy éltek kilencszáz évet, mint később Abrahám százhetvenötig; ’) utána fia Izsák száz- nyolcvanig s) s ennek fia, Jákob közel százötvenig,*) és kevés időköz után Mózses százhúszig; *) s a mily hosszú hetven, vagy nyolcvan, vagy ennél nem sokkal többet élnek jelenleg is az emberek, kikről mondva van: „Ezeknekpedig javarészük veszodség és nyomorúság.u 6) II. Azon számbeli különbség pedig, mi a héber s a mi codexeink közt létezik, az ókoriaknak ezen hosszú életű- ségével épen nem ellenkezik, s ha, mi bennölc egymástól annyira eltérő, minélfogva mindkettő igaz nem lehet, akkor a történtek igazolta bebizonyítására azon nyelv bír előnynyel, melyből értelmeztetett az, a mivel bírunk. Jóllehet az ebbeli szabadság mindenütt megvolt; a hetven magyarázót mindazáltal a legtöbb helyen, hol eltérő értel- müeknek látszanak, a zsidó codexekből senki sem merte megjavítani. Mert amaz eltérés épen nem tartatott cél- zatos tevésztésnek, mit én sem tartok annak. S hol nem az íróban a hiba, azt kell hinnünk, hogy ők ott, hol az értelem magában, vagy mivoltilag az igazsággal megegyez és igazságot hirdet, nem az értelmezők szokása szerint, hanem látnokilag akartak valamit másféleképen mondani. Honnan az Apostolok, midőn a sz. írásból vesznek bizonyítékot, nemcsak az zsidó codexeket használják jogosan, hanem ezekéit is. De erről, ha Isten megsegít, a mint ígértem, ahhoz illőbb helyen, kimerítőbben fogok szólam: most csak a legsürgetősbet fogom fejtegetni. Nem kételkedhetni, miszerint az első embertől legelsőb- ben született ember, midőn oly hosszúra nyúlt az emberi élet, fölépíthette a várost; ámde csak a földit, s nem azt, ') Móza. 1. k. XXV. 7, — *) ugyanott XXXV. 28. - ’) XLVII. 28. - <) XXXIV. 7. - 6) Zsolt. LXXXIX. 10.
