Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

282

IV.

A földi város küzdelme- és békeségéről.

Továbbá, a földi város, mely nem örökkévaló (mert az utolsó ítéletkor, midőn kárhoztatva leend, már nemis lesz város), már itt bírja azon jót, melynek bírása őt örvendezteti , ha ugyan ily dolgokban örömről lehet szó. S mivel nincs jó, mely kedvelőjének aggadalmokat ne szerezne: azért e város önmaga ellen pörlekedve, harcolva s küzdve, leg’többnyire meghasonlik, és vagy halálthozó, vagy bizonyára múlandó győzelmeket követel. Mert bármely rész támadjon fel harcolva önmag'ának egy más része ellen, mindig nemzetek győzője kivan lenni, ámbár maga is a vétek rabja. És ha győzedelmet aratva, büszkén fölemelkedik: ez szinte halálthozó; mert, ha a helyzetet és a, közönséges eseteket meggondolja, inkább aggódik a megtörténhető mostoha körülményeken, hogysem a kedvezőkkel, melyeket nyert, kérkedhetnék, mivel az ily győzelem mindig csak múlandó lesz. De nemis uralkodhat ik mindig állandóan azok fölött, kiket legyőzve, hatalma alá hajtott. Helytelenül állítja valaki, hogy azok, melyeket e város megkíván, nem jók, minthogy ő a maga emberi-nemében jobb. Mert ezen csekély dologért csak földi békét óhajt, mit küzdve kiván elérni. Mert ha győz, s többé ellenfélre nem talál, békesége lesz, mit a vetélkedő felek nélkülöztek, szerencsétlen ínséggel küzdvén azon dolgokért, melyeket együtt nem bírhattak. Ezen béke terhes háborúkba kerül, és csak a dicsőségesnek tartott győzelem által érhető el. Midőn pedig azok aratnak győzelmet, kik az igaz ügyért harcoltak, ki vonja kétségbe, hogy ezen győzelemnek örvendenünk kell, és hogy a kívánatos béke is megérkezett ? Ezek jók , és kétségkívül Isten adományai. De ha ezen javak, mellőzve a jobbakat , melyek a felső városhoz tartoznak, hol a győzelem az örök, legfőbb és biztos békében leend, annyira kivántatnak, mintha csak egyedül volnának, vagy pedig inkább szerettetnek azoknál, melyek jobbaknak tartatnak : akkor szükségkép be kell következni a nyomorúságnak, a már meglevőnek pedig növekedni kell.