Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XV. Könyv

281

III.

Sára magtalanságáról, kit az isteni malaszt termékenyített.

Sára magtalansága miatt gyermeket nem reményi vén, mit maga nem érhetett el, azt szolgálója által óhajtotta bírni ; s e végett ezt férjének, kitol akart ugyan, de nem szülhetett, feleségűi adta, hogy tőle magzatot nyerjen. Ekképen fölhasználva jogát másnak méhében, követelte férjétől házassági tartozását. Tehát Izmáéi úgy született, mint a természet szokásos törvénye szerint mindkét nem közösülése következtében az emberek születnek. ’) Nem azért mondatott tehát: „test szerintmintha ez nem volna Isten jótéteménye és műve, kinek teremtő bölcse- sége „kiterjed végtől végig hatalmasan, és elrendel mindeneket kellemetesen2) hanem, hogy az Isten azon ajándékát jelenthesse, mely az embereknek érdem nélkül, ingyen, kegyelemből adatik, ily kitérő s természetelleni módon kellett gyermeknek születnie. Mert megtagadja a természet a férfi és nő közösülésének a gyermekeket oly korban, minőben Ábrahám és Sára akkor lehetett, hozzájárulván Sára magtalansága, ki akkor sem szülhetett, midőn nem a kor a termékenységnek, hanem a termékenység a kornak ellenállt. Hogy tehát az ennyire elévült természettől az ivadék gyümölcse megtagadtatott, ez azt jelenti, hogy a bűn által megromlott és joggal kárhoztatott emberi-nem ezután valódi boldogságot nem érdemlett. Helyesen jelképezi tehát Izsák az Ígéret szerint született kegyelemgyermekeit, a szabad város polgárait , az örök békeség társait, hol nem az egyedüli és önző akarat, hanem ugyanazon közös változatlan jónak örvendő szeretet létez, mely sok szívet egygyéolvaszt, vagy a szeretet engedelmességével tökéletesen egy'esít.

>) Mózs. 1. k. XXI. 10.- 2) Bölcs. k. VIII. 1.

36