Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

254

gyásával az elpártolás veszi kezdetét. Ellenben ki nem lát esést ott, hol a parancs áthágása világos, és kétség- hevonhatlan? Azért tiltá meg Isten ez utóbbit, hogy midőn elkövettetik, az igazságnak még csak látszata által se lehessen védelmezni. Sőt merem állítani, hogy a kevé- lyeknek hasznos, valami nyilvános bűnbe esni, hogy, kik magoknak tetszve már elestek, visszatessenek. Mert üd- vösebb volt Péterre nézve, midőn könyei közt magának visszatetszett, mint, midőn bizakodván, mag’ának megtetszett. ') Ezt mondja a sz. zsoltár is: ,,Borítsd be orcájukat gyalázattal,hogy keressék, Uram,, nevedet,ug vagyis: azok, kik saját nevűket keresve, magokban tetszést találtak, a tiedet keresve, benned leljenek tetszést.

XIV

A megszegésnek büszkeségéről, mely magánál a megszegésnél is

gonoszabb.

De gonoszabb és kárhoztathatóbb ama büszkeség, melynélfogva még a nyilvános vétkekben is a mentegetés örve kerestetik, mint az első emberek tettek, kik közöl a nőmondá: Akigyó csalt meg, és ettem“ ; a férfi pedig: „Az asszony, kit adtál velem, ez adott nekem a fáról, és ettem.“ Sehol sincs bocsánat-vagy gyógyszer-kérés. Mert jóllehet ezek nem tagadták el, mint Kain, mit elkövettek ; mindazáltal a büszkeség másra akarja hárítani, mit gonoszul elkövetett : az asszony büszkeségét a kigyóra, a férfi az asszonyra. Azonban ez ott,hol az isteni parancs áthágása nyilvános, inkább vád, mint igazi mentség. Mert a tett tett marad, habár azt az asszony akigyó rábeszélésére, a férfi pedig az asszony unszolására követte el ; minthogy nincs lény, kinek inkább kellene hinni és engedni, mint Istennek.

>) Sz. Máté XXVI. 33, és 75. - Zsolt. LXXXII. 17.