Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

255

i

XV.

A büntetés igazságosságáról, melylyel az első emberek engedetlenségükért lakoltak.

I. Minthogy tehát az ember megvetette a parancsot adó Istent, ki őt teremté, képére alkotó, a többi állatok fölé emelé, a paradicsomba helyezé, testi s lelki javakkal bőven elárasztá; ki nem terhelé őt sem több, sem nagy, sem nehéz parancscsal, hanem csak egy igen rövid és könnyűvel, az üdvös engedelmességre, melylyel őt, mint teremtményt, kinek a szabadon választott szolgaság javára szolgálandott, figyelmezteté, hogy ő az Ur: a büntetés igazságosan következett reá, és pedig oly büntetés, hogy az ember, ki a parancsot megtartva, testére nézve is szellemi lett volna, most szellemére nézve is testivé vált, és ki büszkeségében magának megtetszett, Isten igazságossága által magára hagyatott; de hogy így se legyen egészen saját hatalmában, hanem önmagával is meghasonlásba jővén, a szabadság helyett, mit megkívánt, az alatt, kinek a vétekben engedett, kemény s nyomorúságos szolgaságot szenvedne ; és ő, ki akarva szellemileg meghalt, akaratja ellenére testileg is a halál alá vettetett; és, minthogy az örök életet hagyá el, örök halállal lakolt volna, hacsak a kegyelem meg nem szabadítja. A ki e büntetést túlságosnak, vagy igazságtalannak gondolja, az valóban nem tudja kellőleg megfontolni, hogy mily nagy gonoszság volt ott a vétekben, hol oly könnyű volt nem vétkezni. Mert valamint Ábrahám engedelmessége méltán hirdettetik nagynak, miután neki igen nehéz dolog, önfiának megöletése parancsoltatok : úgy a paradicsomban, annál nagyobb volt az engedetlenség, mennél könnyebb volt a parancs megtartása. És valamint a második ember engedelmessége annál dicsérendőbb, mert engedelmes maradt halálig: úgy az első embernek engedetlensége annál utálatosabb, mert engedetlen lett halálig. Mert a hol az engedetlenségre nagy büntetés szabatott, és az Istentől könnyű dolog parancsoltatok, ki magya- rázza'meg kellőleg, mily nagy gonoszság, nem engedd-