Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

253

aláztad őket, midőn felmagasztaltatnának. ') Mert nem mondja az írás: hogy a fölfuvalkodottak előbb felmagasz- taltatának, és azután aláztattak meg, hanem , midőn felmagasztalták magokat, akkor megaláztattak. Ugyanis ezen fölmagasztalás már megaláztatás. Annakokáért, hogy most az Isten városában és e földön zarándokló Isten városának az alázatosság kiválólag ajánltatik, és királyában, Krisztusban fönnenhirdettetik, az ezzel ellenkező nagyravágyás pedig a sz. iratok szerint leginkább ellenségében, az ördögben uralkodik : valóban ez nagy különbség, mely által mindkét város, melyről szólunk, egymástól megkülönböztetik, az egyik t. i. a jámbor, a másik a gonosz emberek társasága, és pedig mindenik hozzátartozó angyalaival, a kikben amott Isten szeretete, emitt az önszeretet ment elől.

II. Az ördög tehát az embert azon nyilvánvaló vétekre, melylyel az, mit Isten megtiltott, vitetett véghez, el nem csábíthatta, hacsak az nem kezdett volna már önmagának tetszeni. Azért gyönyörködött ama szavakban: „Istenhez lesztek hasonlókká.11 s) Mennyivel jobbakká lehettek volna engedelmesség által, ha a legfőbb s igazi létokhez ragaszkodnak, nem téve önmagokat kevélység által létokká. Mert a teremtett istenek is nem önerejükből, hanem az igaz Istenneli egyesülés által lesznek istenekké. Többet kívánván, kevesebbet nyer az, ki magának elégséges akarván lenni, attól elpártol, ki egyedül elégítheti ki. Tehát azon gonoszság, mely által az ember magának megtetszik, mintha maga is világosság volna, és eltávozik azon világosságtól, mely által ő is, ha az neki tetszenék,világossággá lenne; az a gonoszság, mondom, alattomban előre utat tört, melyet aztán a nyilván véghezvitt gonoszság követett. Mert igaz, a mi írva van : „Az esés előtt felmag asztaltatik a szív, és a dicsőség előtt megaláztatik.113) Ugyanis azon esés, mely titokban történik, megelőzi a nyilvános esést, noha az előbbi esésnek sem tartatik. Mert a fölmagasztaltatást ki gondolná esésnek ? pedig áll az, hogy a Magasságbeli elha') Zsolt. LXXII.18. - -’) Mózs. 1. k. III. 5. - ») Példb. k. XVI. 18.