Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)
XIV. Könyv
249 attól állíttathatik vissza, a kitől adatott. Azért mondja az Igazság : „Ha a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadok lesztek.“ ') Ez pedig annyi, mintha mondaná: ,,Ha titeket a Fiú üdvözített, akkor igazán üdvözöltök.“ Mert onnét van a Szabadító, a honnét az Üdvözítő. Az ember tehát Isten szerint élt a testi és lelki paradicsomban. Mert nem tehető fel, hogy a testi javak számára létezett testi paradicsom, a lelkiek kedvéért pedig ne létezett volna lelki ; vagy pedig, hogy volt egy lelki , melyet az ember belső, és nem létezett volna testi, melyet külérzékei által élvezne. Sőt bizonyára volt mindkettő mindkét oknál fogva. Miután pedig akevély, s azért irigy angyal, ki kevélységében Istentől magához pártolt, s bizonyos zsarnoki gőggel inkább az alattvalók fölötti uralgást, mint önmegadását választván, a lelki paradicsomot elveszté, (kinek s társainak estéről — kik Isten angyalaiból övéi lettek—a Xl-és XII-ik könyvben tehetségem szerint eleget beszéltem), rósz akaratú ravaszsággal az ember érzelmeibe — kire, minthogy még el nem esett, mint ő, irigykedett — hatni akarván, a testi paradicsomban, hol a két ember, férfi s nő társaságában a többi állatok nekik alávetve ártalmatlantól éltek, atekervényes kanyaluliatokban csúszandó kígyót fortélyának megfelelő eszközéül választotta, hogy általa beszéljen ; és vele, miután őt angyali jelenléte s nemesebb természete által szellemi gonoszsággal lenyűgözte, mint eszközzel visszaélvén, csalárdsággal szólott az asszonyhoz ; tudniillik amaz emberi egybeköttetés gyöngébb részénél kezdé, hogylas- sankint birtokába kerítse az egészet, mert nem vélte, hogy oly könnyenhivő volna a férfi, valamint azt sem, hogy önmegcsaíatására hibát kövessen el, kivéve, ha más hibájának enged. Mert valamint Áron nem rászedés folytán, hanem hálából engedett a népnek a bálványcsinálásban ; és valamint Salamonról nem hihető, hogy tévedésből gondolta legyen a bálványokat tisztelendőknek, hanem csak női hízelgés által vetemedett azon szentségtörésekre : épen lígy hinnünk kell, hogy ő nejének csak, mint egyik a ') Sz. Ján. VIII. 36. 32
