Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

234

testi — mint magát kifejezi — vésztől megtisztulnak, midőn újólag kezdenek testeikbe visszatérni ? Honnan kitetszik, hogy, ha igaz volna is — mi csakugyan nem egyéb hiú agyrémnél — a szüntelen odamenő és visszatérő lelkek - nek egymásutáni tisztulása és bemocskolása: igazán mégsem lehet mondani, hogy a lelkek minden vétkes és hibás indulata csak a földi testektől van. Szerintük ugyanis emez irtóztató vágy. mint az ügyes író mondja, annyira nem a testtől van, hogy a minden testi salaktól megtisztult és a testen kivűl helyezett lelket mondja a testben lenni. A honnan, mint ők magok is megvallják, nemcsak a test van oly befolyással a lélekre, hogy kívánjon, féljen, örüljön és szomorkodjék, hanem önmaga is képes ezen indulatok felköltésére.

VI.

Az emberi akarat minőségéről, melynek vezetése szerint a lélek indulatai majd jók, majd roszak.

Érdekel pedig bennünket az emberi akarat minősége, mivel, ha az rósz, ez indulatok is roszak; ha pedig jó,akkor ezek is nemcsak nem vétkesek, de sőt dicséretesek is lesznek. Mindenikben ugyanis az akarat szerepel, sőt e valamennyi nem más, mint akarat, mert mi egyéb a kivánság és öröm, r mint akarat azokban megegyezni, miket akarunk ? És mi a félelem és szomorúság, mint akarat, azokba bele nem egyezni, miket nem akarunk ? Már pedig, ha megegyezünk azok kívánásában, miket akarunk, az kívánságnak ; az pedig, midőn megegyezünk, élvezve azt, mit akarunk, örömnek neveztetik. Szint- így, midőn nem egyezünk bele abba, mit történni nem akarunk: az ilyen akarat félelem ; midőn pedig nem egyezünk bele, mi akaratunk ellenére történik : az ilyen akarat szomorúság. És valóban a tárgyak kiilönfélesége szerint , melyeket kívánunk, vagy kerülünk, miként az ember akaratja azokhoz vonzódik, vagy azoktól idegenkedik, akként változik és fordúl e, vagy amaz indulatokra. A miért is szükséges, hogy azon ember, ki Isten, és nem ember szerint él, szeresse a jót ; következéskép a roszat