Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

XIV. Könyv

233

V.

Hogy a platonicusok véleménye a test és lélek természetéről tfírhe- tőbb, mint a manichaeusoké ; de ezek is kárhoztatnak, minthogy a vétkek okait a test természetének tulajdonítják.

Nem szükség tehát bűneink és vétkeink mentegetésére az Isten megbántásával a test természetét okolni, mely a maga nemében és rendjében jó, hanem a jó Teremtőt elhagyva, a teremtett jó szerint élni nem jó, akár választja valaki a test, akár a lélek, akár az egész ember szerinti életet, ki lélekből és testből áll ; a miért is vagyjegy edtíl lélek, vagy egyedül test névvel neveztethetik. Mert ki a lélek természetét, mint legfőbb dicséri, és atest természetét,mint roszat vádolja, az valóban a lélekre testiképen vágyódik, és a testet testiképen kerüli, mivel ezt csak emberi hiúságból, nem isteni igazságból gondolja. A platonicusok ugyan nem oly fonákok , mint a manichaeusok, hogy a földi testeket, mint a rosznak természetét utálják, minthogy minden elemet, melyekből e látható és tapintható világ áll, és azok tulajdonságait az Istennek , mint Alkotónak , tulajdonítják ; mindazonáltal azt vélik, miszerint a földi izek és halandó tagok oly befolyással vannak a lélekre, hogy innen származnak annak betegségei : a kivánság, félelem, öröm, szomorúság,mely négy megzavarodásban, mint Cicero nevezi,vagy, mint többen a görög szavat követve, kifejezik, szenvedélyben, az egész emberi erkölcs romlottsága benfoglal- tatik. Mi ha így van, miért csodálkozik Aeneas Virgilnél, atyjától hallván, hogy a lelkek az alvilágból ismét vissza fognak térni testeikbe, fölkiáltván:

Kedves atyám, vélhetjük-e hát, hogy majdan e helyről A nemesebb lelkek nyavalyás testekbe menendnek ?

A nyomorultaknál hogy lelhet kedvet az élet ? i)

Vájjon a földi izekből és halandó tagokból származó ezen irtóztató vágy megvan-e a lelkeknek annyira magasztalt tisztaságában? Nemde azt állítja, hogy mindezen

’) Virg. Aeneis VI. 719.

30