Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve II. kötet - 24. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1860)

IX. Könyv

IX. KÖNYV.

1H9QX'

Miután az előbbi könyvben a daemonok elvetendő tiszteletéről, kik rósz- szellemüeknek bizony álnak be, szólott volna: ezen könyvben azok ellen kel ki Ágoston, kik jó és rósz daemonokat különböztetnek meg, mely különbséget ő elvetvén, megmutatja, hogy egy daemonnak sem, hanem csak egyedül Krisztusnak tulajdonítható az emberek boldogságát előmozdító közbenjárói tiszt.

I.

Mily tárgyra vezetett az előrebocsátott vitatkozás, és mit kell a még fönmaradott kérdésről megfejtenünk.

Némelyek azt hitték, hogy jó és rósz isten van; mások pedig, az istenekről jobb véleményben lévén, oly tiszteletet és dicséretet tulajdonítottak nekik, hogy azok valamelyikéről roszat hinni nem merészeltek. Hanem azok, kik az istenek közöl némelyeket jóknak, másokat roszaknak mondottak, a daemonokat is isteneknek nevezték; de mindamellett megvallják, hogy Jupitert, kit ők a többi istenek királyának és főnökének mondanak, Homer daemonnak nevezte. Ezek pedig, kik azt mondják, hogy az istenek mindnyájan jók és sokkal tökéletesbek azon embereknél, kik jóknak tartatnak, méltán indíttatnak a daemonok tettei által, melyeket el nem tagadhatnak , s minthogy az istenek szerintük mindannyian jók, azokat semmiképen sem követhetik el : kényszerülve vannak az istenek és daemonok között különbséget tenni, úgy hogy nekik akármi méltán visszatetszőt találjanak is a tettekben, vagy gonosz szenvedélyekben, melyekkel

1