Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

79

dön leggonoszabb okokból indított, kegyetlenül viselt, s kegyetlenebből végzett polgári harcokat idéztek elő ; melyeket szegett meg végre maga Sylla, kinek Sallustius és más történetírók által leírt életét erkölcseit s tetteit ki olvashatja borzalom nélkül ? Ki nem vallja meg, hogy azon köztársaság már akkor veszve volt ?

II. Vagy talán a polgárok rósz erkölcsei miatt, isteneik védelmére, szokásuk szerint, Virgil e mondását merészük ellenünk fölhozni :

Isteneink , a kiknek szárnya alatt vala e hon ,

Elköltöztek , szentélyt s oltárt hagyva magokra. ‘)

Iía ez áll, ágy először is nincs okuk panaszkodni a keresztény vallás ellen, mintha isteneik ez által megbán- tatva hagyták volna el őket; minthogy őseik rósz erkölcseik által már régen elkergették a sok apró istent, mint a legyeket a város oltárairól. I)e hol volt az istenek csoportja akkor, midőn még jóval a régi erkölcsök megromlása előtt, a Grallusok Romát bevették s fölgyújtottákV Akkor ugyanis az egész város az ellenség hatalmába esvén , egyedül a Capitoliumi hegy maradt szabadon ; s ez is elfoglaltatik, ha míg az istenek aludtak, legalább a ludak nem őrködnek vala. Ennek következtében Roma majdnem az állatokat s madarakat imádó aegyptusiak babonájába stilyedt, a ludakat ünneppel tisztelvén meg. Azonban ezen esetleges, s inkább testi mint lelki bajokról , melyeket ellenség vagy más csapás okoz, még nem beszélek; most csak az erkölcsök romlásáról szólok, melyek előbb csak lassanként fajulván el, majd rohanó árként siilyedvén alá, annyira megrongálták a köztársaságot , bár a háztetők s bástyák épen maradtak is, hogy nevezetes írók azt már akkor kétkedés nélkül elveszettnek vallják. És méltán távoztak el,, templomaikat s oltá raikat elhagyván, az istenek, hogy a köztársaság elvesz- szen, ha a nép az általok józan életmód- és igazságról adott parancsokat megszegte; de így minő istenek voltak azok, ha az őket tisztelő néppel együtt élni nem akartak , s ezt midőn roszúl élne, nem tanították ?

) Virg. Aen. II. k.