Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

78

soha sem uralkodott benne. Mindazonáltal a köztársaságnak közönséges értelmezése szerint mondhatni, hogy némikép köztársaság volt, és jobban kormányoztatott a régi, mint az ujabbkori romaiak által. De valódi igazság máshol nem található, mint azon köztársaságban, melynek alapítója s kormányzója Krisztus, ha ezt is köztársaságnak akarjuk nevezni; mert nem tagadhatjuk, hogy annak tárgyát az emberiség közös ügye képezi. Ha pedig a köztársaság nevet, mely máshol más értelemben fordul elő, beszédünkben távol eső értelemben használnék : mondjuk, hogy bizonyára ama városban található fel a valódi igazság, melyről a sz. írás mondja : „Dicsőségesek, a melyek felőled megjövendöltettek, Isten városa.“ *)

XXII.

A romaiak isteneinek soha sem volt semmi gondjuk arra, hogy a köztársaság rósz erkölcsök miatt el ne veszszen.

I. De mi e jelen kérdést illeti, bármily dicséretesnek mondják is e köztársaságot akár hajdani akár jelen állapotában, mindazonáltal már sokkal Krisztus eljövetele előtt, mint saját legműveltebb Íróik mondják, a leg- roszabbá s leggonoszabbá, sőt semmivé lett, s egészen elveszett a megromlott erkölcsök miatt. Hogy tehát el ne veszszen, az őrző istenek kötelessége lett volna főkép élet- és erkölcsszabályokat adni a népnek, mely őket annyi imaházzal, oly sok pappal s áldozatokkal, különféle szertartásokkal, annyi fényes ünnepélylyel, nagy számú játékokkal tisztelte; azonban a daemonok saját érdekükön kivűl semmit sem tettek, nem gondoltak vele, miként él a nép; sőt azon voltak, hogy gonoszúi éljen, csak hogy őket félve, tiszteletökre mindent megtegyen. Ha pedig adtak, mutassák meg, olvassák föl, a köztársaságnak , mely isteni eredetű törvényeit hágták át a Gracchusok, midőn zendüléseik által mindent fölzavarának; melyeket léptek át Marius, Cinna és Carbo, 2) mi>) Zsolt LXXXVI, 3.

2) Carbonok mint Cicero IX. könyv. Paetushoz 21-dik levelében Írja sokan voltak a papyriusi családból. Kit sz. Ágoston említ, Cneus Papyrius Carbo a mariusi párt embere volt, Sylla által legyőzetve , Siciliába menekült, s ott Lilybaeum városában Pompejus által megöletett.