Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

77

vol eső őskorban hazai szokás szerint jeles férfiak lőnek választva a kormányra, e jeles férfiak pedig az ősi szokást s elődeik intézményeit híven megtartották. Ellenben a mi korunk, mely a köztársaságot ügy vette át, mint jeles, de az óság miatt enyésző festvényt, azt nem csak azon színekkel űjítani elhanyagoló, melyekkel eleve díszlett, de még arra sem volt gondja, hogy legalább alakját s alapvonalait föntartsa. Mi is maradt meg az ősi erényekből, melyek, mint mondá, a romai köztársaságot föntartották, s melyeket annyira feledékenységbe stily- lyedni látunk, hogy korunkban nem csak^ nem gyakorolnak, hanem még csak nem is ismernek ? És mit mondjak a férfiakról? kivesztek az erények a férfiak szűke miatt, s e gonoszságról mi nem csak számot tartozunk adni, hanem fejünkre , mint bűnösökére, mintegy halál- itéletet kell hozni; mivel saját vétkeink, és nem a sors végzete okozák, hogy a köztársaságot csak névszerint bírjuk, tárgyilag azonban régen elvesztettük.“

IY. Ezeket Cicero az afrikai Scipio halálánál, kit könyveiben a köztársaságról beszélve léptet fel, sokkal későbben ugyan, mindazonáltal még Krisztus eljövetele előtt mondá, mik ha a keresztény vallás elterjedése s diadala után tapasztaltatnának s mondatnának, ki nem gondolná közölök, hogy ezeket a keresztényeknek kell tulajdonítani? Miért nem vala tehát arra gondjuk isteneiknek, hogy akkor el ne veszett volna azon köztársaság, melynek elenyésztét Cicero sokkal Krisztus születése előtt oly keservesen siratja? Lássák csak magasztalói, azon hajdani férfiak, s ősi szokás alatt is, mily állapotban volt a köztársaság, vájjon uralkodott-e benne a valódi igazság, vagy talán akkor sem élteté azt erkölcsi- ség, hanem csak külszín képezé létét, mit Cicero is, a nélkül, hogy gondolta volna, kifejezett. De ezt, ha Isten akaratja, máskor fogjuk látni. Iparkodni fogok ugyanis a maga helyén megmutatni, hogy Cicero meghatározása szerint, melyben ő Scipiót beszéltetve röviden megmutatja, mi légyen a köztársaság, és mi a közvélemény, úgyszintén mind az ő más alkalommal kifejezett, mind egyebeknek , kiket azon vitatkozásban említ, véleménye szerint, az soha sem volt köztársaság, mert valódi igazságosság