Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

76

takra, említve s ajánlva a köztársaságnak maga által fogalmazott rövid meghatározását, melyben azt közügynek (res publica) mondja. A községet pedig szerinte nem bármely népsokaság egyesülése, hanem egyenlő jogokkal és közös érdekek miatt összealakúlt társaság alkotja. Megmutatja továbbá, mennyire hasznos a vitatkozásban a meghatározás, és a köztársaságnak ezen általa előterjesztett meghatározásából következteti, hogy csak az köztársaság, azaz közügy, mely jól s igazságosan kormányoztatik, akár egy király, akár néhány előkelő, akár az egész nép által. Ha pedig igazságtalan a király, — kit a görög szokás szerint tyrannak nevezett — vagy igazságtalanok az előkelők, kiknek egyesülését pártütésnek mondá, vagy igazságtalan a nép — mire megfelelő nevet nem talál, hacsak azt is tyrannak nem nevezi — már nem erkölcsileg romlott, mint harmadnapja meg volt mutatva, hanem a fönebbi meghatározás értelme szerint egészen megszűnt köztársaság lenni; mert nem közös az ügy, mihelyt azt tyran, vagy pártos előkelők vetették hatalmuk alá ; de maga a nép is megszűnik nép lenni, ha igazságtalan, mivel már akkor nem lenne egyenlő jogokkal s közös érdekek egyesítette élő társaság , mint a nép fogalma meghatároztatott.

III. Midőn tehát a romai köztársaság olyan volt, milyennek Sallustius írja, már nem leggonoszabb s legerkölcstelenebb volt, mint ez mondja, hanem egyáltalán köztársaság sem volt, és pedig azon elv alapján, mely a köztársaságról ennek nagyjai s előkelői közt tartott vitatkozásból kifejtetett. A mint maga Tullius is ötödik könyve elején, nem Scipiónak, vagy más valakinek szavait hozva fel, hanem saját szavaival, megemlítve előbb Ennius költőnek így hangzó versét :

„Ősi erény s hős kar tartják főn Roma hatalmát“

ekként szól : „Nekem úgy tetszik, mintha e verset, akár rövidségét akár igazságát tekintem, valamely jóslói sugallatból mondotta volna ; mert sem hős férfiak erényes község nélkül, sem az erényes nép e férfiak vezénylete nélkül nem lett volna képes, akár alapítani, akár oly sokáig föntartani egy oly nagy, igazságos és messze kiterjedt hatalommal bíró köztársaságot. Tehát a tőlünk tá-