Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

75

egy összeszövődik és egygyé olvad : úgy a legfőbb, legalsóbb és közép rendből, mint megannyi hangokból okos elrendezés, és a legkülönbözőbb viszonyok összeegyeztetése által köztársaság alakúi, s mit a zenészek az énekben összhangzásnak neveznek, az a köztársaságban az egyetértés ; ez minden köztársaság épen maradásának legszilárdabb s legbiztosabb alapja, mely igazságosság nélkül semmi esetre sem állhat fön“, és miután a következőkben kissé hosszasabban s bővebben értekezett volna, mennyire üdvös az igazságosság a köztársaságra nézve, s mily káros annak hiánya, Philus, egyike azoknak, kik e beszédet hallották, fölszólalván azt kívánta, hogy e kérdés szorosabban tárgyaltassék, s az igazságosságról több mondassák, azért, mivel már közönségessé vált ama bal vélemény, hogy a köztársaságot igazságtalanság nélkül nem lehet kormányozni. E kérdés megvizsgálásába s kifejtetésébe beleegyezett Scipio is, mondván,

„hogy véleménye szerint a köztársaságról még semmi sem mondatott, s addig tovább menni nem lehet, míg be nem lesz bizonyítva, hogy, nemcsak hamis azon állítás : miszerint a köztársaságot igazságtalanság nélkül kormányozni nem lehet, hanem ellenkezőleg fölötte igaz az, hogy azt legnagyobb igazságosság nélkül nem kormányozhatni.“ Midőn a kérdés megfejtése következő napra halasztaték, a harmadik könyvben e tárgy fölött heves szóvita keletkezett. Philus ugyanis azoknak kelt védel- mökre, kik azt tárták, hogy a köztársaságot igazságtalanság nélkül nem lehet kormányozni, mentegette azonban magát, nehogy ő is ugyanazon véleményben lenni látszassák. Buzgón védte az igazságtalanságot az igazságosság ellen, hogy annak a köztársaságra nézve való hasznos, ennek pedig haszontalan voltát mintegy valószínű védokokkal s példákkal mutatná meg. Ekkor Laelius, mindnyáj ok kérelmére az igazságot kezdette védeni, és a mennyire tőle kitelt, megmutatta, hogy semmi sem oly ártalmas a köztársaságra nézve, mint az igazságta- t

lanság, és hogy azt egyedül csak az őszinte igazságosság kormányozhatja s tarthatja főn.

II. Miután e kérdést, a mennyire szükségesnek látták , meghányták volna, visszatér Scipio a félbehagyot-