Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

74

tegyék meg, liogy az ilyen boldogot se ellenségtől, se döghaláltól, se egyéb csapástól ne kelljen félteni. — Ki fogja józan észszel az ily köztársaságot, nem mondom a romai birodalomhoz, de mégcsak Sardanapal király házához is hasonlítani, ki annyira rabja volt a gyönyöröknek, hogy sírkövére azt iratá, miszerint holta után csak azzal bír, mit zabolátlan vágyai már éltében megemésztettek. Ha ezeknek ez volna királyuk, ki ilyenekben kényük szerint engedne nekik, és senkinek közölök szigorúan ellen nem mondana, ennek bizonyára szívesebben szentelnének imaházat s papot, mint a hajdani romaiak Romulusnak.

XXI.

Mily véleményben volt Cicero a romai köztársaság felől.

De ha már megvetik ama szerzőt, ki a romai köztársaságot leggonoszabbnak s bűnökbe mertíltnek mondotta, mivel szerintök mindegy, bármily erkölcstelen és undok bűnökbe sülyedt emberek képezik is azt, csak hogy fönálljon s megmaradjon : hallják meg, hogy nem csak, mint Sallustius írja, leggonoszabbá s legerkölcstelenebbé fajúit az, hanem mint Cicero állítja, már akkor semmi sem maradván főn a köztársaságból, végképen el is enyészett ; ő ugyanis Scipiót, ki Karthágót eltörlötte, oly időben hozza föl beszélve a köztársaságról, midőn előre látható volt, hogy az a Sallustius által leírt erkölcsi romlottság következtében már már véget érend. E beszéd tudniillik azon időben tartatott, midőn egy a Gracchusok x) közöl, ki Sallustius szerint nagy lázadások szerzője volt, már megöletett, mivel ugyanazon könyvekben haláláról is van említés téve. Miután Scipio a második könyv végén mondotta volna: „Valamint a hegedűben és sípban, az énekben és hangokban ügyelni kell a különböző hangok összhangzására, melyek összezavarása s rendetlensége a művelt fület sérti, de a különböző hangok mérséklete által ezen összhangzás mint- *)

*) Tiberius Gracchust érti , kit, mivel a szántóföldekre vonatkozó törvényt hozta, és tovább is népszószóló akart maradni, Scipio Nasica, annak, ki a tanács által legjobb férfiúnak nyilváníttatott, unokája meggyilkolt; az ifjabb Afrikai Scipio, kiről szerző itt beszél , akkor Numantiánál harcolt,