Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

64

Plato, ki a jól rendezett államban a költőket tűrni nem akarta, jobb vala ezen isteneknél, kik azt kívánják, hogy színjátékkokal tiszteljék

őket.

I. Kérdjük továbbá, miért nem tartják az ily mesék szerzőit, az isteneket ily csúfságokkal illető költőket is, kiknek a tizenkét tábla törvénye tiltja a polgárok hirét sérteni, szintúgy becsteleneknek, mint a szülészeket? Milyen igazság ez : midőn a költői koholmányoknak és gyalázatos istenségeknek mímelőit becstelenség'gel, szerzőit pedig tisztelettel illetik? Vagy Platónak a görög bölcsnek adjuk-e az elsőséget, ki, midőn okoskodva mutatná meg, milyennek kell az államnak lenni, azt állítja, hogy a költőket, mint az igazság ellenségeit az államból ki kellene űzni ? Minthogy illetlennek tartotta, mind az isteneket gyalázni, mind a polgárok szivét mesékkel áltatni s megrontani. Hasonlítsuk most már össze Plato emberbaráti érzését, ki a polgártársait tévelybe ejtő költőket az államból ki akará űzni, ezen istenek főlényi jelességével,kik színjátékokat rendeltek saját tiszteletökre. Plato, bár vitatkozásban nem sikerűit is neki meggyőzni honfitársait, mennyire ártalmas ezen műveknek Írása: mégis javasolta a hiú és csapodár görögöknek az ilyes iratok elnyomását ; az istenek ellenben ezeknek előadását is parancsolva csikai'ták ki a komoly és szemérmes romaiaktól. Sőt akarták, hogy ezeket nem csak előadják, hanem nekik ajánlják, szenteljék és tiszteletökre fényes szertartással játszszák is. Kinek szavazna tehát ' az állam méltóbban istenitiszteletet, Platónak-e, ki az ily ocsmányságokat és aljasságokat tilalmazta; vagy ama az emberek megcsalatásán örvendő daemonoknak, kikkel Plato el nem hitethette állításait ?

II. Maga Labeo is azt tartotta, hogy Platót szinte a félistenek közé kell sorozni, mint Herculest vagy Romu- lust. A félisteneket pedig elébeteszi a hősöknek ; mindazonáltal mind ezeket mind amazokat az istenek közé helyezi. Én azonban Platót, kit ő félistennek nevez, minden habozás nélkül nem csak a hősöknek, hanem magokXIV.