Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

59

szitkokkal illetni.u — Kevéssel utóbb pedig: „Ellenben a mi tizenkét törvénytáblánk, noha igen kevés bűnösre szabott fövesztési büntetést, mégis ezek közé sorolvák azok, kik gúnydalokat énekelni, vagy másnak gyalázására váló énekeket szerkeszteni merészeltek. Igen helyesen. Életünk ugyanis a hatóságok Ítéletének és törvényes vizsgálatnak legyen alájavetve, nem pedig a költők szeszélyeinek ; és ne szabadjon minket rágalmakkal illetni, csak a mennyiben törvényileg meg van engedve, azokra válaszolnunk, s a hatóságok előtt magunkat védenünk.

Azért véltem jónak e szavakat Cicerónak a köztársaságról írt könyvéből, némi változtatás- és kihagyással a mondottak könnyebb megérthetése végett kiírni ; mivel igen illenek a dologhoz, melyet ha lehet, fejtegetni szándékozom. Többet is mond még, és annak megmutatásával fejezi be könyvét, hogy a régi romaiaknak soha sem tetszett, ha valakit az élő emberek közöl színpadon dicsértek vagy gyaláztak. A görögök azonban, mint mondám, habár szemérmetlenebb, de mégis alkalmasabb dolognak tartották ezt megengedni, midőn látták: hogy isteneik kedvelik és szívesen fogadják a színimondákban nem csak az emberek, hanem önmagok gazságait is, akár költők által koholt , akár valóságos vétkeit említették és mímelték is a színházakban, melyeket hallgatóik vajha csak nevetésre, és nem egyszersmind követésre méltattak volna. így pedig valóban kevélység lett volna a haza főbbjeinek és polgárainak hírében nem gázolni ott, hol az istenek is megengedték saját hírnevüket rontani.

X.

Mily ártalmas mesterséggel akarják a daemonok akár koholt, akár igaz gonoszságait elmondatni?

Mivel azon védők, mintha az istenekről nem igaz, hanem hazug és koholt tettek regéltetnének, még kárhoza- tosabb, ha a vallás szentségét tekintjük : ha pedig a daemonok gonoszságát meggondoljuk, semmi sincs ravaszabb és álnokabb. Ugyanis ha a jó és igazságos uralkodót valami bűnről vádolják, nemde annál nagyobb a méltatlanság, mennél távolabb áll a vád az igazságtól, és idegenebb a bűn a vádlott életétől? Mily büntetésre érdé-